- Az ember nem értelmes lény, csak úgy viselkedik, mint ha az lenne.

Sokszor mondjuk, hogy nincsenek véletlenek. Ám azzal, hogy valamiről kijelentjük, hogy nincsen, még nem állítunk semmit. A nagy egyetértésben mindenki mást képzel a megüresedett fogalom helyére. Így leginkább csak a szót száműzzük mindennapi szóhasználatunkból, de a fogalmat nem, amely fogalom legtöbbször a „kifogás” kategória alatt jelenik meg gondolati térképünkön.

No, ha nincs véletlen, akkor mi van? Interakció? Determináció? Minták? Szabad akarat? Igen, ezek mind vannak, legalábbis ezekről is beszélünk. Az élet egy és ugyanazon minta mentén halad már időtlen idők óta. Az élet folyamatát az evolúció lépései ábrázolják. Ennek az evolúciónak a csúcsán - önjelöltként - az ember áll és ez az ember valóban egy különleges biológiai lény. Biológiai szellemtestén rajtaül a tudás és információ hálójából tekeredett tudat. Egy biológiailag absztrakt életforma, az EGO, amit mi úgy hívunk öntudat.

Az egónak van biológiája, még ha jelenleg nem is ismerik. Az ego, mint minden, az evolúció terméke, és mint olyan ki van téve a szelekció hatásának, ami ezredfordulóra egészen lendületbe jött. Nem tudhatjuk, hogy a szelekció mit eredményez majd, találgatni meg nem érdemes.

Ám van pár dolog, amivel érdemes tisztában lenni. Az evolúció választások sorozata és nem véletlenek sorozata. Tehát az egó választhat. Választhat tükörvilág és valami más között. A választást azonban mindig a körülmény szüli, ezért nem árt odafigyelni a körülményekre.

Öntudatunk (egó) felépítése nagyban függ a nyelvtől, amit használ. Az anyanyelvnek ezért óriási jelentősége van gondolkodásunkban. Az öntudatunk frissítésére, ápolására, gyógyítására kiválóan alkalmas egy új nyelv elsajátítása.  Az értékrend, amit a nyelv közvetít felénk, nem feltétlen helyes. (2010-re már eljutottunk oda, hogy például politikai szinten is nyíltan mernek beszélni, hogy ami gazdaságilag jó, az emberi jólét szempontjából sokszor hátrányos.)

Az evolúciónak egyetlen szabálya van: csak azok az életformák maradnak fent, amelyek képesek az egymás mellett élésre. A versenyző (alá- és fölé rendelő) életforma, miután önmagával is versenyez, saját fajtáját is pusztítja. Náluk az utolsó „csatában” is csak egy nyertes lesz, ám a fenntartáshoz kettő egyed kell. Így pusztul el az alárendelő. (Nézzünk csak körbe az ember nélküli természetben, tökéletesen működik a szinergia.)

Az evolúció hajtóereje a szeretet. Fizikai kifejezéssel élve a vonzás. Kémiai kifejezéssel élve az affinitás. Alkímiai szóval élve a polaritás. Biológiai szóval ploidia. Irodalmiasan: szerelem. MindEgy.

(-térfélnek)