Tudósítás a jövőből

Emlékek a anyajogú társadalomról (elsp rész itt)

A visszatérő farkasok szája véres volt. Először közeledett a négy farkaskölyök, majd őket követte az anyjuk. Aztán feltűnt az alfahím és három társa, akik egy döglött állatot vonszoltak. Nekik hozták. Coboly és Fehér mohón vetették rá magukat a friss húsra. Másnap a férfi elkísérte a farkasokat, hogy meglesse mit csinálnak, és a domb mögött megpillantott egy tengernyi, hatalmas csordát. A farkasok egész nap követték a csordát. Az utolsó legelőhelyüket előre kiszámították, néhányuk már előre odament és lapulva lesben álltak. Az elnehezült és jóllakott csordát könnyen megtámadták, de csak néhány állatot ejtettek. Coboly és Fehér elhagyták a barlangot és az erdőt, a pusztára költöztek. Bokrok és cserjék árnyékában pihentek, miközben a farkasok tanították Cobolyt vadászni. Télre Fehér tüzet lopott egy közeli Tündérfaluból, amit a farkasok nem nézték jó szemmel és elhagyták őket. A nő télen megesett.

Hamarosan más férfiak is csatlakoztak hozzájuk, hisz látták, hogy Coboly és Fehér jól éltek. Ezek vagy párban érkeztek vagy később csórtak feleséget maguknak a Tündérfalvakból. Ez nem mindig ütközött komoly ellenállásba. Fehér mozgó falut szervezett a változó életmódhoz igazodva. Megtanulták a csordák szokásait, tavasztól őszig követték azokat. Kiismerték a puszta füveit, őrizték a tüzet, és nevelgették az árván maradt borjakat, akik aztán felnőtt korukban is ragaszkodtak már gazdáikhoz. Az utódoknak azt tanították, hogy a farkasok az ő tanítóik. Az emberek a farkasoktól, rendet, fegyelmet és harcmodort tanultak. Coboly és Fehér együtt, az erdő határában létrehozta a családközpontú társadalmat, és végleg maguk mögött hagyták Tündérországot. Néha-néha még vágyódva gondoltak vissza az erdő óvta világra, de Fehér keserű emlékei a faluból, ahonnan esze és túlságosan karcsú dereka miatt száműzték eloszlatott minden felesleges vágyódást. Kiűzték a paradicsomból, esze ágában sincs oda visszakéredzkedni.

Ám hamarosan rájöttek, hogy nem csak övék e végtelen füves tenger minden kincse. A téli településükre egyszer csak égből jövő, vijjogó, nyilak sújtottak le. Akik nem tudtak időben visszamenekülni az erdőbe, azok az igázott népek sorsára jutottak, és hamar elfelejtették a fűben lapuló és támadó farkas tanítót. Helyette a napból, messziről lecsapó sólyomős lett a tan, és megtanultak lóhátról vadászni. Az idő múltával az erdőbe már csak feleséget lopni jártak, és nem emlékeztek arra, hogy a Tündérországból származó őseik egykoron féltek a patás, állattestű, emberfejű ördögöktől. Ők maguk is ilyen „patás ördöggé” váltak. Mesévé halványodott az egykori valóság. Tündérországot lassan felemésztette a félelem és a rettegés, de emléke soha nem veszett el.  A magasról sújtók és a lapulva lopók, avagy a nyíllal és hurokkal vadászók anyáik ugyan úgy az Erdő nyelvén nevelték gyermekeiket, mint azelőtt. A farkasoktól a férfi vadászni tanult, a sólyomtól megtanult még jobban vadászni, az erdőből kimerészkedő bátor asszonyoktól viszont megtanultak beszélni.

Coboly és Fehér és utódaik szabadok voltak és továbbra is tanultak az erdő után most a végtelen tengerlő rétektől. A nyíllal sújtók elbűvölve hallgatták Coboly és Fehér meséit, és igen hamar megszerették családját. Fehér soha nem tagadta meg igaz Tündér ősét. Idővel kőből építettek erdőt, ahol az asszonyok és gyerekek vártak, míg a férfiak odavoltak.