Tudósítás a jövőből

- A földi űrutazók (ugye érted?)

A harmadik kultúra valójában történelmileg az első, és már csak nyomokban lelhető fel. Keletkezése a földművesség előttre tehető és leggyakrabban, mint életmódra hivatkozunk, amit nomádnak hívunk.

A nomád kultúra nem volt helyhez kötött, vagy tágabb értelemben egy nagyon nagy térhez volt kötve (térhez kötött). Nyáron nyergeltek és nyargaltak, télen délre mentek és telepedtek. Északa az éget nézték, nappal a napot.  A Földön jártak, de az űrben utaztak. Magukat embernek nevezték, ők kezdték el a beszéd kialakítását. A táj volt az írás, amit a szél olvasott nekik, majd ők is meg tanultak olvasni. Kifejezéseiket nem egy másik nyelvből kölcsönözték (ahogy teszi ezt az angol és minden más ma élő nyelv), hanem magától a természettől. Nem akartak ők saját írást, hisz a lóháton annak haszna nem volt. Kurjantani kellett, ahhoz meg hangok kellettek. Kézenfekvő tehát, hogy a környezetüktől, a természettől kölcsönözzenek.  Nyelvük ezért tele van hangutánzó és hangfestő kifejezésekkel. A világot szemfülesen ügyelték, lehallgatták és szemlélték. Összekapcsolták a hangokat, amiket együtt láttak megszólalni. Nyelvük ragozó (ragasztó) lett, és így lett a nyelvtanuk a természettan.

Ha figyelsz, meghallod.

A félreértések elkerülésére nem volt stratégiájuk, hisz nem volt rá szükség. Mindent, amiről beszéltek a tájtól kölcsönözték, csak olvasták a tájat, azt pedig mindenki láthatta félreérthetetlenül. Kifejezéseik csak változásokra voltak, hisz csak a változónak lehet hangja. Nyelvük ezért csupa ige. Ám miután nem volt a félreértések elkerülésére stratégiájuk, Babilonban minden összezavarodott.  A babiloni ember már nem ismerte a tájat, amit ez a beszéd utánzott, ezért nem értették. A földműves helyhez kötött, egész életét egy szűk területen tölti, esélye sincs, hogy magától a teljes tudás birtokosa legyen. Saját írást fejlesztett, hogy őrizze a teljes tudást hordozó tiszta beszéd emlékét.  Írt, hogy mentse a menthetőt. Az írástudók kezébe került a tudás. Ám a kifejezésekből lassan szavak lettek, jelek, amik elvonódtak eredőjüktől és önálló életre leltek: megszületett az absztrakt nyelv.

A kínai írás még megpróbálja lerajzolni azt, amit kifejez, a tájat, amiről szól, ezért ez egy gyönyörű találmány.  Ám ez az írás már egy olyan tájat őrizz meg karaktereiben, amit a földműves ember átformált. Egyedül a harmadik kultúra nyelve őrzi az érintetlen tájat úgy, ahogy egy beszélt nyelv arra képes, hisz hangjaival és nyelvi kapcsolataival tisztán azt utánozza. Őket a szél tanította beszélni.

A tudósítások korábban ennek a nyelvnek az egyetlen elő változata a karoli. Másként a Királyok nyelvének hívják, mert a beavatottak (teljes) tudást hordozta. Írmagja a görög ábécének mondott mondókában is ott rejtezik csakúgy, mint az ólatin nyelvben. A természettudományok meg sem érthetők a Királyok nyelve nélkül, hisz csak ez a nyelv gyökerezik e tudományok tárgyában: az érintetlen természetben. A karoli nyelv útja a jobb agyféltekéből indult a bal felé, ellenben a többi nyelvvel, ahol ez fordítva történt.

ui.: A metropolis embere (a sisakos) követte az ókori kínaiak példáját, és új írást alkotott.