Tudósítás a jövőből

- A félreértések elkerülése végett...

ELA mondta:

A kommunikáció szó „közlés”-t jelent, ami értelmezhető úgy, mint valaminek a közzététele, és ebből mindenki annyit tesz magáévá, amennyit bír vagy akar, akár egy festmény esetén.

Beszédkor gondolatot ábrázolunk szavakkal miközben a szavakhoz kapcsolt saját, másodlagos jelentések (konnotációk) láthatatlanul átszövik mondókánkat. Miközben mi mondunk valamit, akkor ezek a másodlagos jelentések is elénk virulnak. Ám nincs arra garancia, hogy a hallgató félben is ugyanezek a konnotációk vannak hozzászőve a kimondott szavainkhoz. Előfordulhat, hogy beszédünk más értelmet nyer a hallgató félben az ő saját konnotációi tükrében. Legtöbbször azonban olyanokkal beszélgetünk, akik esze hasonlóan van átszőve a miénkhez: közeli barátok, rokonok, kollégák, avagy hasonszőrűek és ez a probléma nem jelentkezik. Ugyanakkor a beszéd fenti jellege miatt megesik (nem ritkán!), hogy akkor sem értjük - vagy egyszerűen félreértjük - a beszélőt vagy írót, amikor minden kimondott vagy leírt szót értünk. A félreértést magyarázattal, a nem-értést tanulással javítjuk.  A beszéd jobban hasonlít egy festményhez, amit másképpen lát minden nézője, és másképpen az alkotója, mint az üvegszálas adatátvitelhez.  A beszéd tehát festés szavakkal, és verseink a legszebb példák erre.

Modern világunkban egyre több a félreértés, sőt egyre több a szándékos félreértés: a csűrés-csavarás.  A védekezésre több lehetőség is van. Az angolszász módszer a legújabb stratégia. Kész mondatokban kezdünk el gondolkodni. A megoldás nem rossz, a félreértéseket valóban csökkenti. Nem alkotunk új gondolatokat, csak a már hallott mondatokból parafrázisokat (példa erre a "10 könyvből írnak egy 11-diket" jelenség terjedése). Talán az igény sem akkora már az eredetiségre, mint korábban, de általános elterjedése hordoz veszélyeket is: elfelejtünk gondolkozni. Elkopik a „sapiens” a „homo” mellől, vagy inkább a „gondolkodó ember” átíródik „beszélő emberré” (Új faj?).

A keleti stratégia némileg más, de mégis hasonló. Kínában az oktatás évezredeken át abból állt, hogy betanult szövegeket ismételtettek a diákokkal (kántáltak). Eredmény: a civilizációjuk betonszilárddá vált, fennmaradt vagy inkább konzerválódott. A parafrázisok burjánoztak, a régi gondolatok egyre díszesebbek lettek. Ám az eredetiség újító ereje elmaradt, és a XX. században Kína, mint szomjazó gyermek, itta magába a másik világ új gondolatait, technológia, divat, ételek, gazdaság, marketing, politika, stb. formájában, hogy aztán miután telítődött, megint ezeket kántálja hosszú ideig, és bölcsen mosolyogjon, akár egy jóllakott óvodás. Csakhogy erre a bölcs mosolyra csak a kínai képes!

A kínai civilizáció alaprétege a gondolatfestés. Ő jobb agyféltekésen kommunikál, mondókáját lefesti, mint egy óvodás. Ő nem gondolkozik, hisz megteszi helyette a leírt szövege. Három írásjegy együtt olyan „aha” érzéseket képes kelteni egy kínaiban, amit Kant egyik terjedelmes esszéje második olvasás után sem gyakran. A kínaiak védekezése a félreértések elkerülésére az írásuk.

A jobb agyféltekés kommunikáció lényege, hogy a szavakat – amiket jelentéshalmazként kezel - bizonyos rendben elmond, vagy leír, mintha sorban megvilágítanánk a képnek azon részeit, ami alapján már egyértelműen felismerhető. Mindehhez nem használ kötőszavakat és időragokat (hisz minden gondolat a jelenben van). A kínai az írásában gondolkodik, és csak annyira tud eredeti lenni, amennyire az megengedi neki.  Ám ennek a stratégiának éppen ebben van a hátránya: ezt az írást egy földművelő kultúra hozta létre.

A keleti és nyugati stratégia hasonlósága, hogy elvonatkoztatott jelentéshez kötött: a kínai az írásjegyei által, a modern pedig a proverbiális kész mondatai által (fejben írva!).  Az alapvető különbség az időzítésben és a kulturális közegben van, mikor kerültek a kész fogalmak át a jobb agyféltekébe. A kínaiban még az ókorban, a földműves kultúra (agrikultúra) szerkesztésében kerültek át a fogalmak a jobb agyféltekébe, az angolban mindez nem olyan rég, a modern korban, az iparosodott ráció szerkesztésében.

Végeredményben a homo orator megtanul jobb agyféltekésen kommunikálni. Klasszikus gondolkodása minimális, hisz megteszi helyette a szilikonra égetett tranzisztor intelligencia (sisak).

Kérdés: hol van a harmadik* kultúra (műveltség) nyelve? És mi lehet annak a nyelvnek a stratégiája a félreértések elkerülésére?

* Két kultúra az agrikultúra, és az ipari (technokultúra).