Önbeporzó városok.
A férfiak belakták a városokat. Letelepedtek és gyűjtögető életmódba kezdtek. Hosszú évezredek alatt a férfiak váltak a nőkhöz hasonlatossá. Nők mindig is városban, közösségben éltek. Tündérkertekben, Fehérvárakban, később Belvárosokban, mindig védett helyen. Erdőben, erődben, erényben. A férfiak a középkori maffia királyságok (ti. védelmi pénzekből éltek) után egyre inkább eljelentéktelenedtek, a gépek erejével nehezen vehették fel a versenyt. A gépek helyettesítették őket a legtöbb területen. A mirigyeikből éltek. A férfiak pollenek, a nők bibék és a városok önbeporzók. Vannak kivételek persze, felfedezők, bátrak és okosak, de ezzel együtt az ókorban és középkorban felépült férfieszmény elolvadt.
Egy törzs maradt a vadászat mellett, ám ők az emberekre vadásznak, vagy a lelkükre, másképpen életükre (értsd életút). Számukra a városiak csak bárányok, akiket terelgetni kell, hízlalani és aztán megnyírni. Legújabban már nemesítik is az emberszabású bárányokat. Ők a jáde-vámpírok (szemben a közönséges vámpírokkal).
Maya a Vörös Vonal mentén magához vezette Sárkányölőt, és azért mesélte neki Coboly és Fehér történetét, mert ez akár az ő történetük is lehet. Csak éppen fordítva. Most a városi beton rengetegből jönnek ki, és térnek be a zöld erdőbe.
Sárkányölőnek összesen két kérdése volt:
Hol vannak a farkasok?
Mi lesz a testvérével?
A második kérdésre egyszerű a válasz: testvére már rég kint van az „erdőből”. Az első kérdésre a válasz nem olyan egyszerű. A válasz megértéséhez szükség van Jákobra, a Sisakos térítőre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.