Tudósítás a jövőből

Darwin útközben lemaradt.

Az erdőben élnek, az védi meg őket a Társadalomtól. Az erdőben nem tud repülni a drón, nem hat messzire a rádiórávezérlés. Az erdőben nincsenek térfigyelő kamerák, mert az erdőben csak a bátrak vannak. Az erdőben nem lehet nyilazni, nem lehet lőni. Az erdő megóv, ha akarod. Elárul, ha nem figyelsz. Az erdőben a káosz a rend.

A városiak félnek az erdőtől, nem mernek kijönni, de folyton irtják, mert kell nekik a tér. Először csak a földet művelni, majd miután beszennyezték építenek rá gyárakat. Az erdőlakók nem félnek a városban, de ott nem szeretik őket, és rájuk kényszerítenék a sisakot. A városiak bombázzák az erdőt, hogy gyorsabban pusztuljon. A föld tüdeje az óceánok felszínen úszik, és mesterséges cellákban tartott cianobaktériumok termelik az oxigént. A fa már csak útban van.

Az emberiség egy törzse azonban itt lakik. Ők a zebulonok (nem a tizenharmadik törzs!). Alkalmazkodtak az erdőhöz, az élet bölcsőjéhez. A távközlést megoldották agyi kommunikációval. Köztük él a Felnőtt, aki valamikor a társadalomban híres tudós volt, ám a sisakot nem vette fel. Sok megtért ember veszi le a sisakot, és indulnak el az erdőbe, hogy őt kövessék. A tisztáson felnőtt emberek nem mindegyike képes azonban átjutni az első patakon, és elpusztulnak vagy visszamenekülnek a társadalomba. Őközülük sokan hallgatnak, néhányan azonban uszítanak a zebulonok ellen.

A Társadalom egyre mohóbban és gyorsabban pusztítja az életterüket. Ők azon gondolkoznak, hogy feladják-e az erdőt, és feláldozzák magukat. Azt gondolják a Társadalom beton erdejében csak a pusztulás vár rájuk és kultúrájukra. De ők nem altruisták. Áldozatokra szükség van, de tudatos önfeláldozásra nem.

„Emlékezzünk az őseink az erdőben találtak békét. A városokba, majd a későbbi Társadalomban nem érezték magukat otthon. Másképp gondolkodtak, de nem is akartak Mauglikká válni, visszaereszkedni négy lábra, elszőrösödni és elfelejteni a beszédet.” – hallgatták a vezérük szavát a fejükben, de valójában soha sem látták. Kétségkívül, voltak akik elindultak szőrösödés útján. Ők a Kobakok: fejek, melyek nem beszélnek.

A zebulonok maradtak az erdőben, ott ahol minden kezdődött, mert ott ahol minden kezdődött, minden megtörténhet. Abban hisznek, hogy az erdő , az eredet, és ha övék az eredet, akkor nem lehet másé a folytatás.

(Fotó: Katerina Belkina, forrás: https://www.artsy.net/artwork/katerina-belkina-for-rousseau)

Tévednek vajon? Maguk sem tudják. Amikor a társadalom vadul bombázta az erdőt, és közülük sokan pusztultak, elbizonytalanodtak. Gépeik nincsenek, de kézművesség igen. Ám sok mesterséget nem gyakorolhatnak, mert ahhoz kevés a nyersanyag. Egy dolog maradt csak, amit korlátlan módon tudnak gyakorolni, és az a génművesség.

Szerkesztették a baktériumokat. Kifejlesztették az erdei algát, sejt szintű keresztezéseket hoztak létre. A technológia ezen szegletének ők a mesterei. A Társadalom, bár ipari méretekben génműveskedett, nem tudott olyan eszes és találékony megoldásokat kitalálni, mint ők.

Ha szemtől szembe találkozott vele egy sisakos, akkor az halálra volt ítélve. Még akkor is ha az álig fel volt fegyverkezve, mert a zebulonok képesek voltak blokkolni az ellenségeik agyi tevékenyégét. Hogyan? Ez a zebulonok titka. A tudósító agya is blokkolva van, hogy ezt közölje.

„A tizenegy keresi az egyet? Vagy az egy a tizenegyet?”
Ez volt Maya első kérdése, amikor meglátta Sárkányölőt közeledni az erdőben. Sárkányölő egyedül volt. Darwin, a kísérőjük lemaradt. Jákobot nem engedték be. A vörös vonal végén az erdőben Sárkányölő megtalálta Mayát.