„Minden korban voltak olyan embercsoportok, akik a félelmen keresztül próbálták elérni céljaikat. Felismerték, hogy aki fél az nem egész, elveszíti önmaga egy részét. Félelmében viszont pont azzal fog kiegészülni, amitől fél. Félelmet legkönnyebben hírekkel lehet kelteni. Regősök, hírvivők, evangélisták, akik az eljövendő poklot hirdették vagy közelgő ellenséget, nem kedvességből tették, amit tettek. Toboroztak lelkeket, cserébe gondokat adtak, amik gondolatokká csavarodtak. De kik ezek? Ők a félők, hisz maguk is félnek, és csak úgy nyugodhatnak, ha félemberekké teszik a környezetüket is.
Félni csak az ember tud. Sem növény, sem állat sem isten nem fél. Ezek riadnak. A hadseregben a riadót gyakorolják a legtöbbet. Ám a riadás művészet, amit el lehet sajátítani. Technikailag az első reakció művészetét hívják így. Aki fél a haláltól, az félig halott. Aki jól tud megijedni, az a maga javára fordítja az ellenfele helyzeti előnyét és minden további pillanatban tovább növeli azt. A félelemnek szaga van, a riadásnak hegye. Melyik a fegyver?”
ELA befejezte az ünnepi beszédét. Leült a díszvendégek közé. Előtte sorakoztak az ifjú, fehérsisakos beavatandók. Az ő bátorításukra beszélt a félelemről.
„Félig halottnak lenni jobb, mint teljesen…”
Vette át a szót az igazgató, ami sokakat felderített. Tudod-e, kiket?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.