Tudósítás a jövőből

Magam nem tartozom abba a korosztályba, akik átestek a beavatáson, engem és kortársaimat az élet avatott be, belenőttünk ebbe a korba. Az elmúlt 8 év óta beszélhetünk beavatásról.

 

A beavatás két és fél hónapig tart. A sikeres iskolai vizsga után mindenki kap egy sávszélességének megfelelő beavató sisakot, majd elkezdődik a megpróbáltatások sora. Előfordult, hogy a gyermek nyomtalanul elveszett, vagy nem élte túl a beavatást. A beavatásokon nem tettek különbséget a nemek között - hivatalosan nem, de a beavatási tanács gondolhatta másképp.

 

A beavatás célja, hogy bevezesse a jelölteket a felnőtt világban való helytállásra, és kiszűrje azokat, akik még nem készek abban részt venni. A pontos menetéről nincsenek nyilvános leírások. A sikeres beavatás esetén a jelölt választ magának egy egyedi nevet (amolyan felhasználói név), amivel regisztrálják a Társadalomban. A beavatottak nem beszélhetnek az élményeikről, hogy ezzel ne segítség a következő nemzedékek próbatételeit. Persze a gyakorlatban azért ez nem ilyen szigorú. A világ változik, ezzel együtt a világ titkai is…

 

Amit sikerült összeszednem a témáról, az a következő.
A beavató sisak egy speciális TÚLÉLŐ SISAK (HÉ-200 típusú). A viselője kap egy hamis (a hatóság áltál azonban nyilvántartott) személyazonosságot, ami biztosítja számukra a felnőttek világában való szabad mozgást.

 

A beavatás első hetét a jelöltek egy táborban töltik, ahol megismerkedhetnek a felnőttek világával, a Társadalommal. Felfedezik a működési elveit, a közlekedést, a kommunikáció szabályait, hallanak az etikettről. Ízelítőt kapnak a veszélyekről, amik várnak rájuk, hallanak a törvényekről (nem kell bebiflázni, a neten minden elérhető). Keresési feladatokat kapnak, amit az iskolában tanult algoritmusokkal, sejtés elméletekkel kell megoldaniuk. Gyakorolják az online kapcsolatteremtést. A hét második felében a Földről illetve a Földnek a rajzolatáról tanulnak.

 

Miután eltelt a hét, mindenki megkapja az első feladatát. Hét van összesen. A feladatot egy bizottság osztja ki a sávszélességtől függően. Ez a feladat hasonló, mint amikor leültetnek valakit egy régi (önök korabeli), asztali számítógép elé, és azt mondják neki, hogy írjon levelet XY-nak. Az illető éppen csak annyit ért a számítógéphez, hogy tudja, hol kell bekapcsolni, és hogy a billentyűzet mire való.

 

A beavatás akkor teljes, ha mind a hét próbát sikeresen kiállja a jelölt. A feladatok összefüggnek, ha az egyiknél megakad a jelölt, akkor csak a vak szerencse által tud tovább haladni.

 

Az első feladat legtöbbször valóban kapcsolat felvétel egy megadott személlyel vagy ágenssel. (Ágensnek hívják a jogi személyként bejegyzett és futó programokat.) Ehhez a jelöltek minimális, de elegendő paramétereket kapnak.

 

Amikor beindul a keresés, akkor néma csend van a táborokban. Mindenki ül, és belülre figyel. Keresik és kutatják a hálón a célhoz vezető utat. A sisak jelzi, ha megtalálták a célszemélyt. Van, akinek ez félnap alatt összejön. Van, akinek három napig tart. Előfordul, hogy valaki már itt feladja.

 

A jelöltnek ezután kapcsolatba kell lépnie az illetővel, és fel kell tenni a kérdést: Miben segíthetek? Az így kapott válasz képezi a második feladatot. Érdekes elgondolkodni azon, hogy az így megkeresett személyek tudják-e, hogy egy beavatási folyamat részesei. Állítólag nem. Ezt az is alátámasztja, hogy nem ritkán egyszerűen elzavarják a jelöltet. Ilyen esetben a jelöltnek magától kell kitalálnia, hogy miben szorul segítségre a személy.

 

A segítség lehet akár olyan hétköznapi, mint egy polc felszerelése. Ez egyszerű ugyan, de fizikai jelenlét szükséges hozzá, márpedig semmi nem írja elő, hogy a célszemélynek közel kell élnie a jelölt tartózkodási helyéhez. A jelöltnek ekkor a következő feladata az utazás lesz. Két és fél hónap alatt akár egy tucatszor körbe lehet utazni a földet. Ez egyszerűnek hangzik, de ne feledjük, itt 13 éves emberekről van szó, akik eddig a világtól elzártan éltek, és költségkereteik is eléggé szűkösek. Sok minden függ a leleményességtől.

 

Az emberek nagy része minden nyáron várja ezt az angyali, fehérsisakos sereget. Miután a beavatás relatíve új keletű (8 éve létezik), még nem teljesen köztudott, hogy létezik ilyen ceremónia. Ezek az emberek tájékozatlanságukból eredően babonásan tekintenek a jelenségre, és csodának tekintik, égi segítségnek, ha egy ilyen fehérsisakos kisember megkeresi őket, és felajánlja a segítségét. Meg kell jegyeznem, hogy velem ugyan még nem fordult elő, de egy jó barátomat már megkereste egy ilyen csoda. Ő ugyan tudta miről van szó, de elmondása szerint ez semmit nem vette el az élményből.

 

Így emlékezett:
„- Nagyon meglepődtem, amikor felkeresett egy fehér angyal. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki, miben tud segíteni. Azt mondtam, hogy pénzre van szükségem. Négy hét múlva milliomos lettem. Nem tudom, hogy csinálta. Biztos feltört egy bankot vagy valami hasonló.
- A pénzt vissza kellett később adnod?
- Nem. Ez benne a pláne… De ezt ne mond el senkinek.
- Tudod ki volt az illető?
- Nem. Soha nem hallottam róla. Hamis személyazonosságuk van ilyenkor. Ahogy jött, úgy ment. Lehet, hogy már valahol bankigazgató.”

 

A barátom valóban tehetős, és nem sokra van gondja. Kíváncsi vagyok, hogy hányan kérnek pénzt hozzá hasonlóan.

 

A beavatás utolsó feladatában a jelölt eljut arra az egyetemre, ahol folytatni fogja a tanulmányait. A felvételi gyakorlatilag a beavatás része. Két és fél hónapos idő alatt, ezzel vége a nyárnak, a beavatott 14 évesen elkezdi egyetemi tanulmányait. A sikertelenek feladják, és hazamennek. Vannak, akik eltévednek, vagy úgy döntenek nem térnek haza. Ez nem számít büntetendőnek. Nem kötelező a társadalom tagjává válni. (A társadalomról majd később bővebben lesz szó.)

 

A hazatért sikertelenek 18 évesen tehetnek egy újabb próbálkozást. Addig közrendőrként teljesítnek szolgálatot. A második próbálkozás a legtöbbnek sikerül, de a végállomás nem egyetem, hanem munkahely. Köznyelven ők a munkás kaszt, hivatalosan másodosztály. Akik itt is elbuknak, azok az un. szabadok, sehova nem tartozók, a szülők kezében van a sorsuk. Nincsenek regisztrálva a Társadalomban. Vendégként beléphetnek néhány portálon.

 

Az idei beavatásnak a napokban lett vége. A fiatalok túl vannak a hivatalos ünnepségen, az új nevükkel regisztrálták őket a felnőttek körében. A közelemben lévő iskolában majdnem mindenki sikeresen kiállta a próbákat. Egy jelölt nem tért haza. Az ő szülei egyelőre vigasztalhatatlanok.

 

Tóni P. W.azonban már megkapta a szüleitől az első igazi sisakját, ő kiállta a próbákat és hazatért. Vele beszélgettem a napokban, természetesen szülői felügyelettel.

 

K: Te végeztél az egyik legmagasabb sávszélességgel a sulidban. 1024 bit. Ez eddig a jelenlegi legnagyobb kategória. Gratulálok.

TPW: Köszönöm. Igen, eddig ez volt, de hallottam, hogy valakinek idén sikerült 5000 felettit produkálnia.

K: Igen, erről én is hallottam, de egyelőre ez csak pletyka. Várjuk meg a végét. Tisztában vagyok vele, hogy nem mesélhetsz a beavatásodról, de kérlek, mondd el a benyomásaidat.

TPW: Nagyon mozgalmas nyaram volt. El kellett jutnom 30/31-re. Nem is tudom, melyik földrész.

K: Észak-Afrika. Valamikor Egyiptom területe.

TPW: Aha, lehet. Itt eljutottam a homoktengerre, amit a háló sivatagnak hív, de én csak homoktengernek hívom. Nem gondoltam volna, hogy léteznek még ilyen elhanyagolt területek.

K: Ezt hogy érted?

TPW: Hát ilyen formátlan anyag. Nekem ez természetellenes. A betonban is van homok, de a betonnak van formája, a homoknak nincs. Ez így formátlan. Ijesztő.

K: Régen ezt hívták természetesnek.

TPW: Lehet, nekem akkor sem az.

K: Erdőben jártál?

TPW: Az mi?

K: Nem fontos.

TPW: Tényleg érdekel.

K: Fatenger.

APUKA: A fa az, amiből nagypapád karosszéke van.

TPW: Szép lehet.

(Sisakon keresztül átküldök Tóninak egy erdőről készült rövid videót.)

TPW: Ezek fák? Ebből, hogy lesz karosszék? A céltalanságot a víz példája szemlélteti a legjobban. Ha formát adsz neki egy pohárral, akkor meg lehet inni. Forma nélkül értelmetlen, cél nélkül folyik.

APUKA: Ezt hol hallottad?

TPW: Nem rég… Erről nem lehet beszélni.

K: Azért a sivatag sem teljesen formátlan.

TPW: Hullámzik, mint a tenger, vagy mint a fatenger a videón, amit átküldtél. Létezik, de nincs célja. Mintha az egyet beszoroznánk nullával.

K: Mit láttál még?

TPW: Találkoztam egy furcsa lénnyel. Olyan volt, mint egy emberi lény, de nem volt rajta sisak. Én szerintem valamiféle furcsa állatlény lehetett. Lehet, hogy vámpír volt… (nevetés) Hosszú volt a haja.

APUKA: Kisfiam, ennyi elég volt. Erről nem mesélhetsz.

TPW: De ha állat volt, akkor arról lehet mesélni.

K: Igazi állatokról, mint a madarakról, igen.

TYP: Madarak? Mik azok?

K: Keress rá!

(Kis szünet. Belülre figyel.)

TPW: Ja, mint a rántott csirke. Ilyen kép van a kedvenc kajás tubusomon.

APUKA: Menünk kell.

K: Már csak egy kérdés. Mi lett a beavatott neved? (felhasználói név)

TPW: XIII. Sárkányölő (Sárkányölő13).

K: Köszönöm az interjút. Minden jót, és gratulálok az egyetemhez.

TPW: Ezt az egyetemet akartam a legkevésbé…

 

Ennyiben maradtunk. Tóni, azaz XIII. Sárkányölő a végén felhatja a sisakot és meglátom a szemeit. Kékek. Látom, ahogy a pupillája gyorsan szűkül az erős sugárzástól. Le kell még szoknia erről a mozdulatról. Aztán jobb szeme alatt egy tetoválást pillantok meg. Elmennek, nincs időm megkérdezni, hogy az mit jelent. Van egy olyan érzésem, hogy róla még fogunk hallani.