Folytatom, folytasd!
Mik azok az elvek, amikről le kell mondani?
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy le tudunk-e mondani a fogyasztói társadalom szemfényvesztéséről. Ez pillanatnyilag egy fájdalmas lemondás, ám valójában nem több, mint egy tyúkszem eltávolítása a lábról. A beavatkozás kellemetlen, de elmúlik.
Törvénybe foglalt jogunk, hogy legyen szabadidőnk! Élünk is vele, de mégis, kinek van igazi hobbija? Munkaalapú társadalmunkban a pihenő idő sokszor fárasztóbb volt, mint maga a munka. Generált fogyasztói igényektől megbolondult emberseregek tülekedése a boltokban, szórakozóhelyeken és üdülőhelyeken ellehetetlenítette a pihenést a pihenő időben.
Nem vettük észre, de a világ átalakult körülöttünk. Szabadságunk és választási lehetőségeink korlátozottabbak, mint valaha a történelemben voltak. A fogyasztói társadalom online és valós bevásárlókocsikhoz bilincselt keze, és kivetített nyilakkal mutatott útja a végtelen szabadság megnyilvánulása a tömegnek, de börtön a szellemnek. Az intézkedésink célja, hogy a jelenlegi munkaalapú társadalmunk egy életközpontú társadalommá alakuljon.
Tömegek igénylik a társadalom, vagyis az állam adta védőpajzsot. Ám azokat a szellemeket, akikre a társdalomnak (vagyis államnak) a saját túlélése miatt a legnagyobb szüksége van, ugyanez a pajzs korlátoz.
ELA mindig azt mondja: tanuljunk attól, aki nem szól, de mindent jól csinál: az élettől. Amikor a kreatív, a fotószintetizálást feltaláló cianobaktériumok túlszaporodtak, és már nem csak más életformák, hanem egymás életterét is veszélyeztették, akkor történt valami. A biológiai történelem, vagyis az evolúció szerint egy ragadozó falósejt ’felfalta’ egy részüket. Más vélemények szerint a kreatív kis teremtmények hódították meg a falósejt sejtplazmáját, miközben új és védett életteret kerestek. Bármelyik módon is történt, az eredmény ugyanaz: a két sejt életformája gyökeresen megváltozott. A ragadozó falósejt megszelídült, és utódai egy csodálatos új életformát hoztak létre: a növényekét, a virágokat, fákat, stb. A cianobaktérium pedig egy olyan helyre került, ahol létét nagyon kevés veszély fenyegette. A sejt „hasában”, a sejtplazmában felszaporítva, boldog mókusként tekerte a generátort, és termelte az energiát, és részese lett egy új életforma kialakulásának! Kreativitása töretlenül vitte előre mindkettőjüket, hisz a virágok színei, a termések felhalmozott táplálékait ő adja. A cianobaktérium a DNS-e nagyrészéről, és így önszabályozásának részéről lemondott.
Mondjunk le a fogyasztói szokásokról. Hagyjunk teret az egyéni és csoportos kreativitásnak!
Maradj otthon, nézz körbe! Mit látsz? Látod már a "sejtplazmát"?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.