Tudósítás a jövőből

- Lépéskényszer. Megmondom, mit. megmondod, mikor.

A miniszterelnök odalépett a mikrofonhoz, mély levegőt vett. Felnézett az égre és elkezdte a beszédét:

- Jó reggelt mindenkinek! – egy ország hallgatta – ma egy rendhagyó kéréssel fordulok önökhöz. Sok mérlegelés, tervezés, vita, előkészítés előzte meg a mai beszédet. Sokan meglepődnek majd, sokan el sem hiszik, amit mondok, de a kérés komoly. Egy nagy országos kísérletre kérem fel önöket. – Lassan és tagoltan beszélt. – Országunk lakói szeretik a szabadságot. Sem hódítók, sem szerződések sem eszmék nem tudták soha rabul ejteni. A szabadságért bármikor kész volt harcolni, és küzdeni lehet testtel és szellemmel, de mindkét esetben ára van a küzdelemnek. A erő vért kíván. A szellem eszméket zúz össze bennünk és másokban.

Kis szünet után folytatta:

- Szabadságunk veszélyben van. Nem csak a hazánké, hanem a világ minden emberéé. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint a civilizált emberiség általános boldogtalansága. Csak a szabad ember boldog és csak a boldog ember szabad. Mert a boldogság szabadság is egyben. Képesek vagyunk-e küzdeni a boldogságért? A kísérlet erről szól. Nem vassal, hanem puszta akarattal. Országunk sok mindenben élen járt. Le tudunk-e tenni valamit újból a világtörténelem globális asztalra? A boldogságunk a tét… és a szabadságunk. Előzetes vitáink a kabinet tagjaival leginkább arról szóltak, hogy valóban jó eszközt választunk-e. Valóban jó időben, jó helyen cselekszünk-e? Országunkat nem veszélyezteti csőd, vagy más veszély, ám kis ország lévén biztonságunk és szabadságunk látszólagos. Sokat vitáztunk azon, hogy a szabadságunk megvédése valóban csak néhány eszme szétzúzását kéri-e tőlünk. Azt, hogy feladjunk néhányat az eddig értékeinkből, gondolkodásunkból, életvitelünkből és értékrendünkből. Úgy döntöttünk, hogy igen. És döntésünkben mindenki egyetértett, aki az előkészítésben részt vett. Bár országunk pillanatnyilag levegővételhez jutott, de a pálya, amin haladunk, az eszmék, amik vezérelnek, újból katasztrófát idéz. A kutatás által részben feltárt természet, és a feltárt történelem együtt megtanított arra, hogy a legjobb módja a túlélésnek az előre mozdulás, másképpen: a fejlődés. Nem előretámadás, hanem növekedés. Túlnőni a problémán, mielőtt a probléma nő túl rajtunk.

Hangjában egyre fokozódott az izgalom:

- Arra kérem önöket, vegyenek részt e kísérletben, ami egy teljes országot kíván. Adjunk reményt szüleinknek, magunknak, szomszédjainknak és az egész világnak. Kedves Ország, kérem önöket, hogy ma ne menjenek be a munkahelyükre, maradjanak otthon, vagy ha úton vannak, forduljanak vissza. Ha már a munkahelyükön vannak, menjenek haza és olvassák el a hamarosan kezükbe kerülő ismertetőt. Abban további útmutatást találnak a kísérletről. Ha tehetik, hallgassák a rádiót. Mától mindenki szabadságon van. És ez törvény!

Amikor a bejelentés befejeződött, egyszerre szabadult el a hisztéria öröm, és mindenféle vegyes érzelem. Egy dolog biztos volt: nagyon sokan bementek a munkahelyükre. Nem dolgozni. Beszélgetniük kellett.

(folyt. köv.)