- Az ember kovásza a tudás.

A 2008-ban elindult válság sorra döntötte össze a gazdaság kártyavárát. Mindez persze nem véletlen folyamat, amolyan előremenekülés volt. Rengeteg pénz került a rendszerbe, és azt ki kellett vonni.

A gazdaság és az azt fenntartó pénz már nem volt arányban a megteremtett értékekkel, vagyis az elvégzett munkával. Hamis spekulációk eredményeként a pénz, amit egykor egymás munkájának elismerésére, kölcsönös értékelésére, megbecsülésére találtak ki, zsetonná, egyszerű játékpénzzé minősült. Amikor a pénz egyszerre a befektetés eszköze és célja, a pénz absztrakt dologgá lett. Egy elvont valami (fogalom), amiből mindenki annyit értett meg, amennyit engedtek neki. A pénz mást jelentett egy bankárnak és egy betanított munkásnak, mást egy politikusnak és mást egy pedagógusnak.

Amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pénz nem stabil, akkor az emberek új befektetési lehetőségeket kerestek. Emlékeikből előbányászták, és nosztalgikus ízzel kóstolgatták az aranyat. A napfém valaha egy megbízható fizetőeszköz volt.

Ám az aranyról kiderült, hogy nem ehető, nem tud kutat furni a sivatag kellős közepén és nem keleszti meg a kenyeret. Valaha az arany is csak arányban volt valami mással, amihez fizetőeszközként használták. Használhatták, mert ritka volt és nem hamísítható, szóval legtöbbször csak azoknak volt, akik fizetségként megkeresték. Az a bizonyos valami pedig nem volt más, mint a munka, és munka mögött mindig ott állt a tudás, vagyis képesség.

Amikor az arany lufi kipukkant, akkor kiderült, hogy az egyetlen valuta, amely nem inflálódik el, az a tudás. Ezt mindig és mindenhol elfogadják, mint érvényes fizetőeszközt.

Az ember nem születik tudással. Öröklött tudásként sok mindent emlékeinkben hordozunk ugyan(ezt hívják talán előző életnek vagy újabban metilációs mintázatnak), de ahhoz hogy ezt használhassuk, meg kell tanulni emlékezni. A liszt, só és víz keverékéből kovász nélkül soha nem lesz kenyér. Az újszülött olyan, mint egy üres vászon, festő nélkül nem lesz belőle festmény. Ezen festők pedig a tanítók, nevelők, a kép pedig maga a tudás – képesség -, legvégső soron önmagunk műve(lése). Ha lemondunk a tudásról, akkor lemondunk mindenről, ami emberré tesz.

Keresd az iskolát!