Tudósítás a jövőből

- A jövő egy olyan ajándék, amit nem lehet visszavinni a boltba és másikra cserélni.

2052. szeptember 24.

Mai bejegyzés a sisakos társadalomban végzett munkákról, a munka szerepéről lesz szó. Az ember és munka viszonya sokat változott az önök kora óta. Van, amiben bejöttek az század elején jósolt elképzelések, volt, ami egészen másképp alakult.

A fizikai munkáról elmondható, hogy alapvetően nem sokat változott. A gépek és eszközök lettek fejlettebbek, de továbbra is az eredmény és a verejték egyenes arányban állnak egymással. A legtöbb fizikai munkát a földművelés, állattenyésztés, építkezés és a bányászat adják. Többnyire második kasztbéli embereket, férfiakat, nőket alkalmaznak.

Az irodai munkavégzésben azonban jelentős változás állt be. A klasszikus irodák megszűntek. A nagyvállalatok már nem tartanak fent nagy irodaépületeket. Ezek szerepét a lokális munkaotthonok vették át. Ezek olyan helységek, ahol az emberek asztalt vagy csatlakozót bérelnek, majd ezen és a sisakon keresztül csatlakoznak a munkahelyük saját hálózatára, és a munkájukat távolról így végzik. Érdekes látvány, mindenki némán legtöbbször mozdulatlanul ül, és belülre figyel. Magam újságíróként ilyen helyen dolgoztam. Ezeket úgy is hívják a munkaklubok. Több szolgáltató van, akik ilyen helyeket üzemeltetnek és adnak bérbe. A Munka Temploma nevű bír a legnagyobb hálózattal.

A hely, ahova én jártam, egy nagyon kellemes épület volt. Tartozott hozzá uszoda, masszőr, szakács és egy hangulatos japánkert. A konyha kiváló volt. Nem volt olcsó a bérlet, de számomra megérte a kényelem. Az emberek váltakozó ritmusban, de kiléptek a sisak világából. Ilyenkor együtt sétáltunk a kertben, inhaláltunk, részt vettünk egy masszázson, vagy úsztunk (megfelelő sisakkal 100 hosszt is le lehet úszni víz alatt). Majd vissza a munkába. Ebédnél újra találkoztunk, és ez így ment estig.

Persze vannak alacsonyabb szintű munkaotthonok. Ott mindenki azt eszik, amit magával hoz. Mindenesetre nem valósult meg az elképzelés, hogy az emberek majd otthon dolgoznak. Az ember továbbra is társas lény, nem lehet őt szeparálni társaitól. De aki akar, az természetesen otthon maradhat.

A szellemi munkát végzők többféle képen végezhetik a munkájukat. Dolgozhatnak klasszikusan, folyamatosan belülre figyelnek (a sisakon keresztül a hálózatra) és végzik a dolgukat. Ez olyan, mint amikor az önök korában valaki a számítógép előtt ülve tette a dolgát. Néha feláll, kávézik, vagy cigizik, majd visszaül a gép elé. A tehetségesebbek viszont azt csinálják, hogy szerkesztenek egy munkaprogramot, egy helyettesítő ágenst, ami elvégzi helyettük a teendőket. Ők több időt tölthetnek a medencében vagy a masszőrnél, és csak amikor az ágens jelez, hogy valamit nem tud megoldani, akkor avatkoznak be, és intézkednek maguk. A tudathasítás elvét követve egy ember akár 4-5 munkát is végezhet egyszerre, ez szíve joga. (A tudathasításról bővebben itt olvashat.)

Ezeket a helyettesítő ágenseket speciális segéd programokkal szerkesztik, amik hetekig néha hónapokig figyelik és elemzik, az illető munkáját majd intelligens algoritmusok segítségével megtanulják a rutinokat. Ezek után a munka 80-90%-t már önállóan képesek lesznek elvégezni. Dolgozhatnak így moderátorok, nyelvtanárok, rendszer adminisztrátorok, üzletkötők, stb. Kering egy néhány vicces anekdota az ágensek bakijairól. Volt, amelyik hónapokig hasmenésről panaszkodott, mert a gazdáját, éppen akkor, amikor szerkesztette az ágenst hasmenés kínozta és ezt minden partnerének elmondta. A szerkesztő program ezt a munkafolyamat részének tekintette és beépítette az ágensbe. De a figyelmetlen programszerkesztővel előfordulhat, hogy az ágens az előző feleségének küldi a virágokat…

Talán jogosan kérdezhetnék, hogy ha valamit lehet automatizálni, akkor a cég miért nem teszi meg maga, hogy megtakarításokat érjen el. Ez az önök korábban teljesen normális gondolkodás volt, de jelen Társadalmunkban ez beleütközik a protokoll (Konfucius 2.0) emberségességről szóló törvényébe. Eszerint az emberségesség egyik alapkövetelménye a munka biztosítása társaink számára. Tehát nem az automatizálást tiltja, hanem azt, hogy valakitől azért váljon meg, mert gépek által helyettesíthetővé vált.

Ma nem a profitmaximalizálás a cél a vállalatoknál, hanem a munkamaximalizálás. A pénz ma már nem jelent hatalmat. Az alkalmazottak száma és azok hűsége definiálja a vállalatok erejét. A gazdasági hatalmat sokáig a tőkében mérték. Ez azonban téves. A pénz csak akkor ér valamit, ha van áru, az áru meg akkor ér valamit, ha van kereslet. Keresletet pedig a dolgozó ember generál. Konfucius 2.0 szerint a munkaerőpiac szent és sérthetetlen (és nem az árupiac), ahol a kereslet kínálatnak szigorúan egyensúlyban kell lennie. Ez nagyon furcsán hangozhat önöknek, de ez így igaz.

Munkahelyteremtésben élen járnak az élelmiszergyártók, háztartási robotok gyárak, aroma és íz készítők, ruhagyár, gépgyárak építőipari alapanyagok gyártói illetve a mezőgazdaság és állattenyésztés.

Nagyon sok kutatómunka történik. Panavak óta a tudósok szinte mindent újraszámolnak. Rengeteg akadémia működik, és ezeknek jelentős kisegítő személyzetre van szükségük. Nem véletlenül hívják jelen korunkat a Tudás korának. (Önök még az Információ korában élnek.)
A termelésen kívül nagyon fontos ágazat a szolgáltatás. A Sisakgyártók minőség ellenőrzését szintén emberek végzik – természetesen a fent körvonalazott távmunka formájában. Az űrkutatás is számtalan embernek ad munkát, habár itt a legerősebb a centralizáció és az elitizmus. Rengeteg a megfigyelő, akik embereket és helyzeteket hallgatnak le – legálisan. Nagyon sok a programozó, akik a legkülönbözőbb alkalmazásokat, játékokat, filmeket programozzák. És persze nem kevés a rendőr.

Egy seregnyi önjelölt bohóc vagy színész él közöttünk. Kiváló előadások készülnek, ahol ötletesen használják ki a sisak nyújtotta multimédiás eszközöket.

Természetesen nem beszélhetünk úgy a munkáról, hogy ne tegyünk említést a munka utáni szórakozásról és kikapcsolódásról. De legyen ez egy másik bejelentkezés témája.
Amennyiben vannak kérdéseik, tegyék fel. Szívesen válaszolok rájuk, vagy megkeresem a megfelelő embert, aki válaszolni tud.