Tudósítás a jövőből

- Creatio ex nihilo

A sisakhordásnak az egyik nagy előnye, hogy az emberek könnyebben, mindenféle segédanyag nélkül tudnak révülni (régiesen: meditálni). Világosan látják, hogy mi a tudat és tisztán érzik, hogy mi az, ami kívüle van. Miután egójuk nagy része a sisakba lett transzferálva, könnyebben leválhatnak arról, és találkozhatnak az ősi mintával. Ennek következménye, hogy a Világ fogalmát helyesen definiálják, és a Világ teremtését/keletkezését jobban értik.

A babiloni zűrzavar lényege nem a többnyelvűség, hanem a szavak jelentésének eltolódása/félre értelmezése a többnyelvűség megjelenésével (az ide-oda fordítgatások hatására). A teremtésmítoszok szavait kőbe, agyagtáblába vésték, de a szavak jelentését nem, és azok a korral és a nyelvi kölcsönhatásokkal folyamatosan alakultak. Mindemellett változott a világszemlélet is. A Teremtés a huszadik században a Big Bang (Ősrobbanás), korábban „Kezdetben vala az ige…”, még korábban „Legyen világosság!”. Mindhárom vallásos alapon jött létre, és mindhármat tudós/papok képviseltek a saját korukban.

Miről szól a teremtés? A világról. Mi a világ? Magyarban könnyű a válasz: világosság.

Az emberi tudat csak azt és annyit tud felfogni a teremtésből, amennyit képességei engednek. Az pedig nem más, mint az emberi tudat keletkezésének története. Minden teremtésmítosz erről szól, még ha az elfogult és legtöbbször szó szerint parasztvakító tudós/papok meg is próbálták elhitetni, hogy a világ magába foglal mindent, még a Végtelent is. A végtelennek és az örökkének definíció szerint nem lehet kezdete, és ez által nem teremtetett (hisz az kezdetet jelent!). Akik a Rig-Védát írták, tudták ezt:

„Ki az, ki tudja s itt ki mondja majd el,
Honnét keletkezett, honnan e teremtés?
Az istenek? Hisz később jöttek ők is!
Honnan ered hát, óh, ki tudja akkor?
Legfőbb mennyből ki letekint reája,
Talán az tudja, vagy nem tudja Ő sem.
Ez a teremtés létező mitől lett?
Talán magát formálta meg, talán nem”
(Nászadíja‐himusz, Rig‐Véda VII.)

Beszéltünk a nyelv kialakulásáról és a beszéd kialakulásával járó stratégiai előnyökről. Említettük, hogy akik legelsőként sajátították el a beszéd tudományát, azokból lettek az első uralkodó családok, akikre az utókor, mint Istentől származottakra emlékszik. A legősibb kozmogonikus mítoszokban a Teremtés szóval történt. Talán nehéz elfogadni, de az elme számára csak az létezik, aminek van neve. A világ, ahogy ismerjük, bennünk létezik. A kör nem akkor keletkezett, amikor a béka a vízbe ugrott, hanem amikor elneveztük a víz fodrozódását körnek!

Az ismert világ teremtése. Találd meg magad a képen!

A tudat éli meg a felfogható/megnevezhető világ horizontját minden dolgok kezdetének, és mesél róla, mint teremtésről. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a legelső életjel, amit a tudat ad magáról, az a kimondott szó, szépen szólva: az ige, akkor nem meglepő, hogy János így fogalmazott:

„Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige.”

Vagy ahogy a memphisi mítosz meséli, Ptah „nyelvvel és szívvel” teremtette a világot.

Ám nézzünk jobban körbe:

„Nem volt föld, és így szóltak:
‐ Föld! ‐ És egy szempillantás alatt létrejött a föld...” (Maya mítosz)

„Legyen világosság!, és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának.” (Biblia)

„…név nélkül szunnyadott a sors is, betöltetlen várt a végzet” (Gilgames eposz)

Teremtéstörténet tehát az értelem (tudat) keletkezésének, megvilágosodásának mítosza, és a szelleme tudatosságában élő Embernek íródott, hogy segítse céljában.