- Ha eszünk egy csavarhúzó, akkor legtöbben azt kalapácsnak használják.

Mi az információ megmaradás? Egyszerűen elmagyarázva azt jelenti, hogy információ a megfigyelőtől függetlenül létezik, azaz információ nem akkor keletkezik, amikor észrevesszük. A megfigyelt vagy felfogott információ létezik, és úgy hívjuk ismeret vagy hír. Jelenkori információelmélet ez útóbiakkal foglalkozik, és egy valószínűségi eloszlás várható értékével definiálja. (Vagyis a Shannon-féle információ elmélet a felfogott – átvitt – információval foglalkozik, ami az információ csere, vagy a kommunikáció mértéke.)

Annak érdekében, hogy a szavak jelentéséből fakadó félreértéseknek elejét vegyük, vezessünk be egy új fogalmat a megfigyelőtől független információra. Ebben kedves anyanyelvünk segítségünkre van: legyen ez a fogalom egy régi fogalom, az isme. Hisz a megszerzett isme maga az ismeret. Természetesen az isme mértéke függ a mérési módszertől és egységtől, és ebben hasonlít az anyaghoz és az energiához. Miután megmaradási törvények igazak a természet alapmennyiségeire, igaznak kell lennie az ismére is. Ami tehát így szólna: az isme (információ) nem vész el csak átalakul, és isme nem keletkezhet a semmiből. Még egyszerűbben: isme volt van és marad változatlanul. Az ismeret változik -  reményeink szerin bővül.

Vizsgáljuk az ember egyik szerve, a tudat által manapság felhalmozott ismereteket (ami még nem tudás!). Nehéz gondolat következik. Abból, hogy isme nem keletkezik a semmiből, az következik, hogy az ember által valaha is megismerhető információ már létezik, és feltehetőleg belénk van kódolva és annak minden egyes töredéke ismeret formájában jelen van a 6,8 milliárd ember között. Vagy legalábbis közel vagyunk ahhoz, hogy így legyen a több szem többet lát bölcselet alapján.

Ebből aztán az következik, hogy a fejünkben kavargó, tudatosuló gondolatok nem újonnan születő gondolatok, hanem ezen ismék (információk) utazása, kölcsönhatása a 6,8 milliárd ember és még ki tudja mennyi más élőlény között. A kommunikáció tehát nem csak beszéd, hanem az is, amit gondolatnak hiszünk (vélünk). Filozófiában úgy hivatkoznak rá, hogy a kozmikus tudás (nálunk ismeret). A freudi szuperego nem más, mint rajtunk kívül mindenki más, de talán azt is mondhatjuk, hogy velünk együtt mindenki.

Mindezeknek több következménye van: 1, nincs új a nap alatt. 2, a „világ” bennünk van. 3, a népirtások súlyos következménnyel lehetnek az ember által adott pillanatban fogható, elérhető ismék mennyiségére. Minél több emberben tudatosul információ (lesz az isméből ismeret), annál nagyobb lesz a kollektív emberi ismeret.

 
Hogy csinálják, hogy nem ütköznek?

Agyunk tehát egy jelfogó, adó-vevő és nem valami más, mondjuk bio-számítógép vagy Turing-gép. Az a képességünk, hogy tudattal bírunk arra való, hogy a megszerzett ismeretet rendszerezzük, vagyis tudássá szerkesszük, és tovább adjuk. Ha létezik szabad akarat, akkor az erre van, és ha ezt megtettük…

(Kérdés: mik azok az ismék, amik álom formájában jutnak el hozzánk?)