Idézet Panavaktól kettő megjegyzéssel:
 

„Az modern ember szemléletmódja az állandót veszi alapnak, és minden változást ahhoz mér és okozatként olvas. Ám egy folyamat nem azért megy végbe, mert oka van neki, hanem a folyamat van, és az okokat mi „elemezzük” oda.* A valóságban semmi sem állandó, még a változás sem. A gondolataink nem állandóak, fluktuálnak, változnak. Ki tudja megállítani a gondolatait?** A valóság nem füzére állandó állapotoknak, még ha nyelvünk és tudományunk meg is engedi, hogy azzá redukáljuk. A valóság a változás maga. Valóság a válóság! Egy folyó akkor válóságos, ha folyik. A valóság folyamatok szövedéke, és ez kiválóan rímel olyan régi kifejezésre, mint az Élet Fonala. Az állandó helyesen mondva: vár(akoz)ó. Mert aki áll, az vár. És aki vár, az erőt gyűjt/tart, hisz a várban erő van. Potent, azaz erőd. Vagy ha nem vár, akkor elmú/ált, tehát holt. Tudósabban életének egy aspektusa felbomlik, az élete veszít egy szerveződési szintet (structural coupling).
 

A változás-folyamok zajlanak, és zajlani akarnak, mert semmi sincs egyensúlyban. Jelenlegi ismereteink alapján sem tudunk más egyensúlyi állapotot leírni, mint a Nagy Bumm előtti szingularitást, ám az már nem valóság, hisz elmált. A folyamatok önzőek, mint Dawkins’ génjei. Az erősebb elmulasztja vagy akadályozza a másikat. Megakadt folyamat vár, de várakozás közben is változik, hisz erőt gyűjt. A kémia dinamikus egyensúlya ilyen. Ilyenek a társadalmi folyamatok."
 

Mindezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a világ legnehezebben értelmezhető könyvét (Változások Könyve) a Biológiai Felvilágosodás során értettük meg igazán.