Tudósítás a jövőből

- A Pí ismeretének mértéke az emberiség fejlődésének mérője.

Beszéltünk arról, hogy Panavak paradigmaváltást hirdetett a gondolkodásban. Kijelentette, hogy a lineáris gondolkodást, ami valamikor Platón idejében körvonalazódott, és Descartes idejétől kapott igazán nagy teret, fel kell váltani a helyes gondolkodással az emberiség fejlődésének érdekében. A helyes gondolkodást ő fraktálos gondolkodásnak nevezte, ám egyesek hálózatosnak is hívják (amióta a tudomány megismerte a fraktál hálózatokat).

A lineáris gondolkozó, könnyen elfelejti, hogy honnan indult el.  Egy érvelés során könnyen bevihető az erdőbe, egy gondolatmenet során könnyen elveszik a részletekben.  A hálózatos gondolkozóval ugyanez már nehezebb és ritkább, hisz minden pontból el tud jutni minden más pontba.  A lineáris gondolkodók körében gyakoribb a pánik betegség.

De miért is hálózatos? Már biztosan mindannyian tapasztaltuk, hogy néha egy beszélgetés során partnerünk újra fogalmazva az eredeti mondandóját önmagát ismételte. A gondolatai ismétlődnek, vissza-vissza térnek (gondolati, fogalmi) egy-egy csomópontba. Ugyanezt megfigyelhettük egy, két vagy több ember beszélgetése során, amikor mindig ugyanoda lyukadnak ki.  A hálózatos gondolkodás alapja az eredeti képi,  Homo Sapiens-féle gondolkodás. Az ismétlés a képi jellegből fakad. A neandervölgyi és társai gondolkodnak lineárisan.

A beszélő egy képet (a teljes hálózatot) lát és nem szófüzért hall.  A beszéddel a beszélő bejárja a gondolat mezőt. Beszédében legtöbbször mellérendelő mondatszerkezeteket használ. A képből következik, hogy mi az okot kifejtő vagy a tartalmat kiegészítő részlet (az alárendelő mondatrészek tipikus esetei „ami, amit, mert”). A kép köt és nem a kötőszó.

A beszéd vagy elmélkedés során a gondolat-mezőt többször bejárjuk, és kicsit mindig másképp. Akár egy valódi mezőn járva, előfordul, hogy ide-oda haladva meg-meglátjuk ugyanazt a tárgyat/tájrészt (részletet) újból, ám mindig kicsit más szögből. Ez eredményez látszólagos ismétlést.  Ez a fajta beszédmód fárasztja a lineáris gondolkozót, és legtöbbször nem is érti. Ő nem látja a teljes képet maga előtt, csak egy utat (az éleket), és mindig az adott élt!), amin végig kell mennie.  (Ebből következik az "élezett" versenyszelleme!)

A hálózatos és lineáris gondolkodó alapvetően különbözik a világlátásában. Az egyiknek van.

(A lineáris és hálózatos gondolkodás közötti különbség szemléltetésére a klasszikus labirintus példa a legkézenfekvőbb: Hogyan menjünk végig egy labirintuson úgy, hogy ne tévedjünk el? A lineáris ember elindul és babszemeket szór az úton, hogy mindig tudja, hogy merről jött. Jól hangzik, logikusnak tűnik, ám kellő idejű bolyongás után a labirintus nagy része már be lesz szórva babbal. Egy olyan elágazáshoz érve, ahol mindkét irányban babszemeket látunk, a módszer nem segít. A hálózatos gondolkozó mást tesz. Ő bal kezével szórja a babot és kizárólag a labirintus menetirány szerinti bal fala mentén. Amikor visszafordul egy vakjáratban, akkor tovább szórja a babot, ami ezúttal az út másik oldalára kerül, így a bejárt útszakasz mindkét oldala jelölődik. Tehát ha egy elágazáshoz ér, akkor tudni fogja, hogy melyik útszakaszt járta be oda-vissza és melyiket csak oda vagy egyáltalán nem.)