Tudósítás a jövőből

- Az ember a saját arcára teremtette a számítógépet.

A számítástechnika első úttörő korában a gépek funkcionálisan olyanak voltak, mint az uralkodó gondolkodásmód: lineáris. Angolból leszűrt programozási nyelv nem is igazán lehetne más, ugyanakkor másik nyelvből kiindulva nem vehettük volna szerét az információ, mint "elem" megismerésének. A processzorok lineárisan dolgoznak, egyenes mentén, akár a matematika, vagy akár a képzeletbeli számegyenes vagy időtengely.

Ma már nyilvánvaló, hogy egyenes nem létezik. Ironikusan mondva pí csak addig volt irracionális, amíg az emberek „racionálisan” gondolkodtak. A korai számítástechnika mindent műveletekre bontott le. A programnyelvek mind izoláló nyelvek voltak, mint a legtöbb indoeurópai nyelv. Ám a valóságban nem létezik a Boolean algebra és nincs összeadás, kivonás vagy osztás, azaz önállóan definiálható műveletek. Hasonlóság van. Az egyetlen művelet az életben a hasonlóság művelete.

Korai számítástechnika számára a hasonlósági számítások voltak a legnehezebb problémák. A legtöbb ilyen számítás (nagy részük valószínűségen alapszik) úgynevezett np nehéz (angol link).

Még pár évig (2010-től) a számítástechnika arra fog combosítani, hogy minél több műveletet tudjanak másodpercenként elvégeztetni a processzorral, ám szép lassan beszélni kezdenek majd az erősen párhuzamosított interferencia számítástechnikáról, ami nem csak műveleteiben fog jobban a „képi” (vagy párhuzamos) gondolkodásra hasonlítani, hanem felépítésében is közelíti a neuron és glia(!) sejtekből álló agy felépítését, vagy akár a DNS és fehérjék közti információáramlás lényegét.

Az ember a saját arcára teremt, és akkor is azt fogja tenni, amikor évek múlva a fent felvázolt számítástechnikát kezdi el megvalósítani. Az ember és világnézete változik...