Csak abban hiszünk, amit nem tudunk, de mégis foglalkozunk vele...
Korábban már beszéltünk arról, hogy két féle tudás létezik: az szellemi és a teremtett (azaz kollektív). Jelen bejegyzés ezeket a tudásokat állítja szembe a hittel.
A fizikai világban jelenleg nem mindenki által megtapasztalható jelenségeket a kollektív (vagyis az ember által létrehozott -> teremtett) tudás képtelen leírni. Pontosan azért, mert a többség által még nem megtapasztalható, tehát nem épülhetett be a kollektív rendszerünkbe. Nevezhetnénk ezt a tudást a régi fogalmak szerint exotérikusnak. Az ezotéria (titkos tudás, mi fogalmaink szerint szellemi tudás) régóta a beavatottak kincse, és ez nem valami kiváltság, hanem leginkább képesség. Nem mindenki képes feldolgozni vagy akár felfogni az egyetemes/szellemi tudás suggalmait, ám lehetősége mindenkinek van, hisz mindenkihez szól. (Bővebben a helyes gondolkodásról.)
Régen a beavatottakat papoknak hívták, ma a nyugati világban sajnos egészen más jut eszünkbe erről a szóról. A legtöbb helyen a beavatottak kihaltak a papok közül. Maguk is a saját maguk által teremtett tudást vallják és hiszik. És itt eljutottunk a fő kérdéshez: hit.
Mi a hit? Egyszerűen és tömören: nem tudás alapú ismeret. Egészen pontosan ismeretként tündöklő költői káprázat. Az emberek sok mindenben hisznek, ezek közül a legismertebb példa az istenhit. Vagy más néven vallás, ami valahogy így alakulhatott ki:
Feltételezhetjük, hogy régen a beavatott papok nem tartózkodtak állandóan rejtekhelyeiken és szemeztek a mindent átható belső fénnyel. És néha-néha amikor a kocsmában az egyetemes tudásról csevegtek, sokat sejtetően csak annyit mondtak, hogy a teremtő, az Isten műve. Ezt hallotta a csapos és fecsegte tovább. Valahogy így születhetett meg a mai, legtöbbek által vallott (de be nem vallott) istenkép. Egy költői hasonlat a felszín alatt meghúzódó… (na igen, ez az amit nem könnyű leírni.) Aztán néhány pap és uralkodó rájött, hogy ennek az Isten (fogalomnak) hatalma van az emberek felett, és megszülettek az egyházak.
A hit, tehát, az, amikor kérdéseink vannak, és másoktól kapunk válaszokat. A tudás pedig az, amikor kérdéseink vannak, és belülről jönnek a válaszok.
A bejegyzés trackback címe:
https://tudositasajovobol.blog.hu/api/trackback/id/tr322319772
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
michaelphilipjagger · http://www.skypesuli.hu/hirek 2010.09.24. 14:54:53
És néha-néha amikor a kocsmában az egyetemes tudásról csevegtek, sokat sejtetően csak annyit mondtak, hogy a teremtő, az isten műve. Ezt hallotta a csapos és fecsegte továb. Valahogy így születhetett meg a mai, legtöbbek által vallott (de be nem vallott) istenkép. Egy költői hasonlat a felszín alatt meghúzódó… (na igen, ez az amit nem könnyű leírni.) Aztán néhány pap és uralkodó rájött, hogy ennek az Isten (fogalomnak) hatalma van az emberek felett, és megszülettek az egyházak.
Ez azért elég erős lexikális tévedés.. A helyesírásodról nem is beszélve :D
Ez azért elég erős lexikális tévedés.. A helyesírásodról nem is beszélve :D
Kozmokrator · http://www.tudtad.com 2010.09.24. 19:27:11
Na látjátok ezek tényleg jó kérdések, ami ebben a blogban "elhangoznak"
lüke 2010.09.25. 05:14:41
közösségi udta
ez érdekes,
tudatos elvtárs sok volt, s maradt is böven
ez érdekes,
tudatos elvtárs sok volt, s maradt is böven