Ember legyek vagy polgár – tanakodott Rousseau. A kérdés eldőlt...
Egyre többet hallani, hogy embertelen világban élünk. Mondják, a városok életellenesek. A fákat kivágják, az embereket elgázolják (közel azonos gyakorisággal) – és csak ez a két dolog ÉL a városokban. A műemlékeket védik. Nyáron meleg van, télen hideg. Mindig büdös és mindig poros. Soha nem jó. És ezek csak a közhelyek…
Az emberek értelmetlen módon, embertelenül halnak meg, és embertelen módon születnek. A kórházban. Mintha a születés valami kór lenne, amit gyógyítani kellene. Az öregeket nem tisztelik a fiatalok, cserébe az öregek sem tisztelik a fiatalokat. Az idős ember már nem bölcs többé. De hogy is lehetne az, amikor egész életét embertelen munkával töltötte egy gyártó sor mellett vagy egy íróasztal mögött? Egy öt éve rendszeresen számítógépen játszó gyerek agyát több inger éri, mint az öregekét 40 év alatt. Más kérdés, hogy ezek az ingerek mire jók, hisz nem valósak, szó szerint embertelenek. Így embertelenné lesz a gyerek. Íme, az embertelen ember!
Az ember, aki 8 órát dolgozik, 8 órát szórakozik, majd 8 órát pihen már nem él emberi életet. A munka embertelenné lett, a szórakozás embertelenné lett (nyugodtan mondhatjuk: állatiassá).A pihenés altatókkal és füldugókkal…?
Ahhoz, hogy ez megváltozzon, fel kell nőni az új kihívásokra és újra kell alkotni az Ember fogalmát. Ahogy volt az őskor embere, a középkor embere és az új és legújabb kor embere, úgy meg kell alkotni a most érvényes ember fogalmát. A Tudó Emberét, aki a Tudás Korában él.
Rousseau csodának nevezte azt, amikor valaki egyszerre Ember és Polgár. A Tudás Társadalmában ez lehetőség! Ehhez újra kell alkotni a polgár fogalmát. A társadalmi lét egy öröklött tulajdonság, amit még az evolúció elejétől, az egysejtűség korából hoztunk magunkkal. Az állatvilágban is találkozunk vele. Figyeljük csak meg a madarakat, a méheket, a falkákat vagy a csordákat. Az algákat. Az erdőket. Az emberi társadalom nem azért van, hogy ott az egyik embercsoport szipolyozhassa a másikat.
Milyen legyen hát az új társadalom? Az Új Társadalomnak önkéntes alapon kell szerveződnie. Legyen emberséges és tudásalapú. Legyen elektronikus és természetbarát. (Minden, ami természet/környezet ellenes, az ember ellenes, hisz az ember a természet része.) A Társadalom legyen tisztességes és gondoskodó. Válassza szét, ami nem tartozik egybe, és tartsa egybe, ami egy. A tudásalapú társadalom nem lehet gazdasági alapú. A gazdaság pénzt csinált az időből, a tudásból nem fog. Versengés helyett, kölcsönösségen alapuljon.
A munka legyen öröm a munkavállalónak, ne csak a munkaadónak, legyen szó fizikai vagy szellemi munkáról.
Legyen ugyanannyi jutalmazó rendelkezés, jogszabály, mint amennyi büntető intézkedés, jogszabály. Túl sok szó esett már a bűnről és bűnhődésről és oly kevés az erényről és gyümölcséről.
Belátható, hogy az embernek „ugornia” kell egy szintet, hogy újból emberséges legyen az élete. El kell vetni a jelenleg fejekben kavargó, zűrzavaros, régi elemekkel átszőtt, romantikus vagy éppen racionális embereszményt. Végérvényesen fel kell számolni a feudalizmust, hisz a kapitalizmus nem más, mint pénzügyi hűbéresség!
Vannak már, akik érzik ezt. Érzik, hogy a természetes(!) szelekció nagy dobásra készül. A Tudás és technika adott hozzá. Ám jelenleg ezeket rossz kezek használják rossz célokra.
Vissza fogunk térni a természethez, önmagunkhoz, és a Tudó Ember vinni fogja a sisakját… teremtményét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.