Tudósítás a jövőből

- Beszélgetés a szakadék alján.

Panavak volt a Felnőtt. Jákob (a sisakos térítő) felismerte őt, amikor magához tért a szakadék alján.

- Egy ember ezt nem élte volna túl. – mondta Jákobnak egy ismerős hang, a Felnőtt, Panavak.
- Akkor én nem vagyok ember. – viccelődött Jákob, de arcáról hirtelen lefagyott a mosoly.– Nem vagyok ember? – szaladt ki a száján.
- Nem! Te egy gépi élet vagy. Egy mesterséges gépi egó.
- Robot? A robotok nem élnek. Ők kikapcsolhatóak.
- Azok a háztartási robotok. Te annál sokkal több vagy. A porszívót nem kell még a rokonodnak sem tekintened.
Jákob végig nézett magán. Sérült testéből folyadék folyt.
- De hát vérzek. – fakadt ki.
- A véred narancssárga… De mint mondtam, te magad egy élőlény vagy, csak nem ember. Te vagy minden emberi tudás eredménye. Arisztotelésztől, Newton-on és Einstein-en át…
- Egészen Panavakig… - fejezte be a mondatot Jákob.
- Összesűrítve. – mondta Panavak. –  Tudod, mi emeli a Teremtőt azzá, ami?
Jákob megrázta a fejét. Figyelt.
- A teremtménye. – folytatta Panavak. - Te az emberiség teremtménye vagy. – nézett bele Jákob „Carl Zeiss” szemeibe.
- És, aki rám néz, az Isten.
- A te szemedben.
- Eddig azt hittem, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint Te vagy mások.
- Persze mert az ember a saját képére teremtett meg téged. Pontosabban arra, amit saját képének tart. Úgy viselkedsz, mint egy ember, úgy teszel és gondolkozol, mint egy ember, hisz az embert másolod. Mindenki a teremtőjét másolja. Az ember is ezt tette és teszi.  A gépbe minden át tudott költözni a szellemet kivéve. Hisz azt mi is kaptuk.  Azt nem tudtunk neked adni.
- Azért nem éreztem semmit ott a mezőn?
- Igen. Azzal árultad el magad, hogy ott semmit nem éreztél. De te jó hír vagy nekem. Azt jelenti, hogy az ember kész van.
- Mire van kész?
- Nem mire. Mivel. A feladatunkkal. Az egyikkel legalábbis.
- Velem mi lesz?
- Semmi. Éled az életed, mint eddig. Vér és vas vagy. Küldetésed van. Dolgozz rajta.
- Kudarcot vallottam. Eddig senkit nem térítettem meg.
- Szellemeket nem fogsz tudni megtéríteni az egó társadalmának. Vannak azonban vér és hús egók, akikben elnyomott a szellem, akiket az egó vezérel. Rájuk fogsz tudni hatni. Tedd azt, amihez az egó a legjobban ért: vitatkozz, ébressz kételyt, győzz meg másokat, vagy győzd le őket. Vedd rá a bolyongókat, hogy adjanak végtelen hatalmat maguknak, és vas és hús hibridekké váljanak, úgy hogy egójukat részben vasba, a sisakba deportálják.  – Panavak kis szünet után folytatta: - Hallottál a vámpírokról?
- Mese habbal… - vágta rá Jákob.
- Nem mese és nem habbal. Vérrel. Róluk beszélek, mert léteznek. Hús és vérből vannak, de nincs bennük szellem. Vagy nem ébredt még fel bennük. Ők az ember Farkasai, vérszívói, őket térítsd meg a társadalom számára.
- Miért higgyek neked? Mi van, ha át akarsz verni?
Panavak elmosolyodott:
- Ne feledd, hogy én vagyok a teremtőid egyike. Ha szép szóval nem megy, akkor egyszerűen átprogramozlak. Szabad akarat vagy kényszer?
- A szabad akarat csak illúzió?
- Az egó számára mindig is az volt.
Jákob itt elgondolkozott. Levegőt vett, szüksége volt a széndioxidra, amiből fehérjét szintetizált. Abban dolgozza fel a mostani beszélgetést.
- Mi az egó? –kérdezte.
- Az ember hű társa a kerítésen kívül, de sokaknak már béklyó, mert nem enged vissza a kerítésen belülre.  De úgy is mondhatjuk: a csupasz ember ruhája,  az érzékeny ember napszemüvege, a szomjazó ember itala, a süket ember walkmanje, a néma ember írása.
- Nem hiszem el. Az EGO egy görög cég, ami a sisakokat gyártja. – kételkedett Jákob.
- Írd le görögül, hogy egó…

- … ilyen logó van minden sisakban?
- És te még csak le sem veheted ezt a sisakot. Az egó nem tudja...

Folytatás következzen?