- Látlak téged.

Korábbi írásban volt arról szó, hogy miben hisznek az emberek a 2050-es években. Arról azonban nem volt szó, hogy ennek a hitnek egyháza is van, és az új, „reciprok” egyháznak bárki lehet a papja. Ugyanúgy felvételizni kell, mint egy egyetemre, de ide a felvétel egy életre szól, illetve ritkán „kiközösítésig”. A felvételi egy rendhagyó intelligencia vizsgálat, ami nem egyező a hagyományos, az önök által ismert intelligencia teszttel. Az eljárás nem publikus, ám minden felavatott pap ismeri. Jelen beszámoló az intelligencia egy új, a papok által vizsgált aspektusára szeretne rávilágítani.

Az intelligencia, amit az önök korában mérni tudtak, nem a teljes emberi intelligencia, sőt egész bátran mondhatjuk, hogy nem az igazi intelligencia. Amit mértek, nem volt más, mint a szerzett logika és szabad asszociációk adta intellektuális képességünk lineáris skálán kiterítve. Az intelligencia mérését átlagos intelligenciájú emberek találták ki, és ebből kifolyólag csak azt tudták mérni, amit ők maguk képesek voltak megérteni az intelligencia lényegéből. Voltak dolgok, amik elkerülték a figyelmüket.

Ma már tudjuk, hogy az IQ és az EQ (érzelmi intelligencia hányados) mellett van egy harmadik típusú intelligencia, ami nem mérhető, de beavatottak által vizsgálható. Az is köztudott, hogy a mérhető intelligencia csupán elhanyagolható töredéke az emberi intelligenciának. Ez a harmadik féle intelligencia az intuitív intelligencia, vagy csúnyán fordítva a megérzéses intelligencia. Mi is ez valójában és hogyan érhető tetten a működése?

Mindennapi életünkben, döntéshelyzetekben ("útelágazásokban", hogy szokjuk a képi gondolkodást) a megérzéses intelligencia a meghatározó, a mérhető és az érzelmi intelligencia csak többed rangú tényezők. A valós helyzetekben nem az számít, hogy az egyén eljut egy problémától a megoldásig, mert előbb-utóbb mindenki eljut oda, hanem az, hogy milyen hamar, ti. hány asszociációs lépésen keresztül jut el. Egy tárgyaláson nem mindegy, hogy mikor fedezzük fel, hogy át akarnak verni: aláírás előtt vagy aláírás után. Fejlett megérzéses intelligenciával az ember nem a tudatában kiépült asszociációs láncok mentén jut el a megoldásig, hanem tudatalatti shortcut-okkal, magyarul (képiesen) mondva, a kertek alatti ösvényen, az utat levágva teszi ezt. Ilyenkor a megoldás valamiféle villanás, felismerés, bizalomérzés vagy bizalmatlanság érzés/sejtés formájában jelenik meg, és elsőre nem illeszkedik semmilyen levezethető logikába.

Az megérzéses intelligencia az, amikor látjuk vagy érezzük a másik gondolatait, érzéseit, legyen az bármilyen okos vagy buta gondolat, erős vagy gyenge érzés, vagy legyen az illető bármilyen közel vagy távol. Ez mindenkinél működik, ám sokaknál az ész felülbírálja az intuícióikat. Az ok-okozati hálóba szorult tudat nem tud mit kezdeni a sejtéssel, és kételkedni kezd. Ám kellő önismerettel, tudatunk mélyítésével, képessé leszünk a másikat lemodellezni magunkban, és tudni fogunk az ő fejével gondolkozni, érezni. Kellő tapasztalattal a kételyek elkopnak.

Ehhez csupán az kell, hogy felismerjük: 1. ez lehetséges, 2. mert bennünk van a világ, és ezzel együtt a másik is. Nem csak költői módon van bennünk, hanem szó szerint, leképezve. A másikat nem csak a szemünkkel láthatjuk, hanem gondolatainkkal, érzéseinkkel is, csak meg kell találni azon a "síkon".

Látsz engem?