- Ha eszünk egy csavarhúzó, akkor legtöbben azt kalapácsnak használják.
Mi az információ megmaradás? Egyszerűen elmagyarázva azt jelenti, hogy információ a megfigyelőtől függetlenül létezik, azaz információ nem akkor keletkezik, amikor észrevesszük. A megfigyelt vagy felfogott információ létezik, és úgy hívjuk ismeret vagy hír. Jelenkori információelmélet ez útóbiakkal foglalkozik, és egy valószínűségi eloszlás várható értékével definiálja. (Vagyis a Shannon-féle információ elmélet a felfogott – átvitt – információval foglalkozik, ami az információ csere, vagy a kommunikáció mértéke.)
Annak érdekében, hogy a szavak jelentéséből fakadó félreértéseknek elejét vegyük, vezessünk be egy új fogalmat a megfigyelőtől független információra. Ebben kedves anyanyelvünk segítségünkre van: legyen ez a fogalom egy régi fogalom, az isme. Hisz a megszerzett isme maga az ismeret. Természetesen az isme mértéke függ a mérési módszertől és egységtől, és ebben hasonlít az anyaghoz és az energiához. Miután megmaradási törvények igazak a természet alapmennyiségeire, igaznak kell lennie az ismére is. Ami tehát így szólna: az isme (információ) nem vész el csak átalakul, és isme nem keletkezhet a semmiből. Még egyszerűbben: isme volt van és marad változatlanul. Az ismeret változik - reményeink szerin bővül.
Vizsgáljuk az ember egyik szerve, a tudat által manapság felhalmozott ismereteket (ami még nem tudás!). Nehéz gondolat következik. Abból, hogy isme nem keletkezik a semmiből, az következik, hogy az ember által valaha is megismerhető információ már létezik, és feltehetőleg belénk van kódolva és annak minden egyes töredéke ismeret formájában jelen van a 6,8 milliárd ember között. Vagy legalábbis közel vagyunk ahhoz, hogy így legyen a több szem többet lát bölcselet alapján.
Ebből aztán az következik, hogy a fejünkben kavargó, tudatosuló gondolatok nem újonnan születő gondolatok, hanem ezen ismék (információk) utazása, kölcsönhatása a 6,8 milliárd ember és még ki tudja mennyi más élőlény között. A kommunikáció tehát nem csak beszéd, hanem az is, amit gondolatnak hiszünk (vélünk). Filozófiában úgy hivatkoznak rá, hogy a kozmikus tudás (nálunk ismeret). A freudi szuperego nem más, mint rajtunk kívül mindenki más, de talán azt is mondhatjuk, hogy velünk együtt mindenki.
Mindezeknek több következménye van: 1, nincs új a nap alatt. 2, a „világ” bennünk van. 3, a népirtások súlyos következménnyel lehetnek az ember által adott pillanatban fogható, elérhető ismék mennyiségére. Minél több emberben tudatosul információ (lesz az isméből ismeret), annál nagyobb lesz a kollektív emberi ismeret.
Hogy csinálják, hogy nem ütköznek?
Agyunk tehát egy jelfogó, adó-vevő és nem valami más, mondjuk bio-számítógép vagy Turing-gép. Az a képességünk, hogy tudattal bírunk arra való, hogy a megszerzett ismeretet rendszerezzük, vagyis tudássá szerkesszük, és tovább adjuk. Ha létezik szabad akarat, akkor az erre van, és ha ezt megtettük…
(Kérdés: mik azok az ismék, amik álom formájában jutnak el hozzánk?)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.12.13. 20:24:48
Méghozzá ezért: (ezt ma írtam) admin.freeblog.hu/edit/cstrtk/entries/editor#id=5605879
És hogy mi a helyzet az álmokkal? Szerintem, azok feldolgozatlan ismeretek, érzékletek, észleletek halmaza, amelyek véletlenszerű összefüggésekben jelennek meg a tudatunkban. Az lehet az agyi káosz, ami összeköti a vezetékek kusza járataiban rekedt ismeret és isme foszlányokat :).Talán igen: az isme is itt jelenhet meg a saját szerkentyűnkben - de erre nem vennék mérget :).