Tudósítás a jövőből

- polgárpukkasztó limonádé.

Ma az emberek újból tudják, hogy mi a szerelem. A válásban végződő házasságok aránya kevesebb, mint 5%*, pedig a mai világban már on-line is lehet válást intézni. A házasságok 90% egynemű.

2013-ban a legtöbb nő Hamupipőkének gondolta magát, de a férfi látta, hogy nem az. Minden férfi Hercegnek gondolta magát, de a nő érezte, hogy nem az. Sajnos ez a népszerű műmese a nőket várni tanította meg, és nem találni, míg a férfiaknak az sugallta, hogy a szerelem csupán a véletlen műve, és egyszer majd csak rábukkannak egy üvegcipellőre. És amíg nem, addig…

2013-ra sikerült a szerelmet az életből a filmvászonra, tévé képernyőkre, romantikus könyvekbe száműzni. Szívünk helyett a sikerre éhes producerek és műsorszerkesztők, forgatókönyv- és regényírók mesélnek nekünk egy szerelemnek hitt érzelmi útvesztőről. A hamisság eredménye, hogy képtelen elvárásokat támasztunk a szerelemmel szemben. És lám hiába több a szerelmes regény vagy film, egyre kevesebbszer találkozunk vele az életben. (Persze, aki keres, az talál.)

Na de született egy sajátos kiút. Volt egy súlyos elvárásoktól szűkre szabott kapu, amin csak egy jelölt fér be. Nem a nagy Ő, hanem a kis ő. Nem a fehér lovas, hanem a fehér szőrű: a kutya. Hány szívet szorító pár sétál az utcán! Harmónia és mélységes összhang sugárzik róluk, kiket nem gyűrű, hanem póráz köt össze. A kutyatartó szinglik(?) örömmel vették fel a drágáik bélsarát az utcán és vitték a legközelebbi lerakóhelyig, de háborogtak, ha az embertársukról kellett gondoskodni. Türelmesen hallgatták ugató társukat, ámbár ugyanúgy nem értették, mint hús-vér-genome  felebarátukat.  Mosdatták szőrös élettársukat, de ha emberi társuk kért egy masszást, már a kihasználás érzete fodrozta kedélyüket. Habár a kutya is csak konzerv ételt kapott, ám abból a lehetőséghez mérten mindig a legjobbat, kutyát mégis ritkán láttak mosogatni. Pedig egy embertárs még csak nem is hullajtotta a szőrét, és nem pisálta körbe a lakást.

Szomorú tény, hogy a kutyatartó ember lassabban öregszik a kutyájánál, de elég gyorsan ahhoz, hogy mire a kis kedvenc elpusztul, már 15 évvel idősebbek legyenek. És az ember odaadta a fiatalságát egy kutyának. Miért?

Oka van. A kutya megadja mindazt, amit ma elvárunk a szerelemtől: hűség és feltétlen szeretet. Ez a költészet és a média definíciója a szerelemről. Vagy talán valami más, valami modernebb vagy ősibb van a jelenség mögött? Bármi is legyen az, elűzi az emberek közti szerelmet! De vajon valóban ezt tanítja nekünk a számtalan, szerelemmel végződő népmese? Ahol a legkisebb lány kezét elnyeri a legszánalmasabbnak vélt jelölt. Nem hinném, ám hol vannak már a népmesék! Írtak nekünk új meséket.

Jó hír, hogy úgy tűnik, a kutyák megtanították az embert szeretni.

*2054-ben már a kutyáddal is házasodhatsz, és ez sokban javítja a statisztikát.

Taps. Polgár pukkad.