Egy üzenet, amit én csak közvetítek:

Lásd szavaim és értsd, amit mondanak. Nevem nincs, és nem is fontos. Onnan üzenek, ami ti jövőnek neveztek.

A jövő választás, és én egy olyan jövőben élek, ami nem az én választásom volt. Egészen pontosan nem tudtam, hogy választhatok, így hát arra mentem, amerre mutatták.  Most naponta kell cserélni bennem a szintetikus vért.
Felnőtt egy nemzedék és találkozott az éhínséggel. Vannak, akik ehetnek és ihatnak olyat, amit a természet tesz az asztalukra, a nagy többség azonban azt eszi, amit ez a néhány kiválasztott tesz az asztalára. Én egy kiválasztott családból származom. Ennek köszönhetem, hogy a vámpírtámadás után még életben vagyok.

Ellopták tőlem azt, amit nem hittem, hogy embertől el lehet lopni, ellopták a véremet. Emberarcú „vámpírok” sebészi precizitással leeresztették, éppen annyit hagyva az agyamban, hogy tettük ne legyen gyilkosság. Egyelőre kórházban fekszem, két hét múlva kapok egy hátizsákot pumpával és tartalék palackkal.

A tolvajokra nem haragszom, hisz kényszerből tették, amit tettek. Nem tudnak termelni, mert nincs föld, és a vetőmag árát felverte a szerzői jogdíj. Vizük szennyezett. Víztisztítás a kiváltságosok osztályrésze. A legtöbb éhező a városok elhalt gettóiban él, ahol betegségek tizedelik soraikat. Az egyetlen módja, hogy életben maradjanak, hogy egészséges, táplálékban és nyomelemekben gazdag, védőoltással telített vitamindús vért lopnak. Ez az ő Béres cseppjük.

Sok támadás történik, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer magam is kiszáradt szájjal, infúzióra kötve ébredek egy elhagyatott városrészben. Haragudnom kéne? Kire? Az emberarcú vámpírokra? Önmagamra? Netán az Istenre? Megint választani kell, de nem tanítottak meg rá, mindig helyettem választottak. Sok rossz döntés kövezte ki az utat oda, ahol most vagyok. Nincs már hitem a jövőben, ezért fordulok a múlthoz.

Üzenek az elő kornak, magamnak, és mindazoknak, akik a Föld vérét szívják. Üzenem, ha egyszer elfogy a Föld vére, akkor az emberek egymás vérét kezdik szívni.  De ha minden lépésnél, minden választásnál  kicsit körültekintőbben döntünk, akkor talán elkerülhető lesz, hogy két hét múlva hátizsákba csomagolt pumpával és szintetikus vérrel sétáljak ki a kórházból, és egy reggel arra ébredek, hogy mindez csupán egy rossz álom volt.

Segítsetek, mert bármelyikőtök én lehetek.