Tudósítás a jövőből

- A legjobb filozófusok a kőművesek és a szakácsok.

Generációk nőttek fel úgy, hogy nem volt fogalmuk arról, mi a művészet. Üzleti érdekek ejtették foglyul a szó jelentését, és addig csűrték-csavarták, amíg valami egészen mást, nem igazán megfoghatót, de jól beárazhatót nem jelentett.

A művészet eredetileg a szellem hozzáadott értéke volt minden emberi megnyilvánulásához vagy alkotásához, legyen az fazekasság, retorika, írás, színház, főzés, stb. Mindez 2010-ben már másképp volt, a művészet az egyéniség/ego hozzáadott értéke lett. Az Egyetemes egyénivé töpörödött.

A harmadik évezred 53. évére a technológiai fejlődés lelassult. A Tudás Korában a főszerep a spirituális fejlődésé lett, és a szellemi hozzáadott érték visszatért a mindennapi életbe. Nem divat már az egyéninek hazudott tömegtermék. Az emberek nem cserélgetik az használati eszközeiket úgy, ahogy a XX. századi fogyasztói éra hozzászoktatta őket. A szamurájt a páncélja és legtöbbször a kardja egy életen át kísérte. Nem azért mert nem volt pénze újat venni, hanem mert ami volt, az csak neki készült, az ő személyének és így értéke felbecsülhetetlen. Páncéljának díszítése a szellemvilág mintáját tükrözte, örök szimbólumok voltak, amelyek nem követtek hóbortos divat irányzatokat. Ha öregedtek, együtt öregedtek, akárcsak nagyapáink és az óráik. A sisak a mai világban hasonló szerepet tölt be. Az emberek ugyan kicserélik a sisak elkopott előlapját vagy egy-egy elfáradt alkatrészt, de a sisak egy életre szól. A beavatáskor kapják, kézműves munka, ami csak nekik készült.

Fontos használati tárgyaink mind kézműves munka eredményei. A tárgyak elkészítésekor a jövendőbeli használó személye a fontos, és nem a készítő egyénisége. Az iparművészet (a szó is paradoxon) fénykorában, a készítő egyéniségének túlzott hangsúlyozása kis példányszámú tömegcikké redukálta a kézművességet. Korunkban (2053), a művészi alkotások nem pályázatokra és alapítványi támogatással készülnek, hanem egyéni megrendelésre. Kína újból a minőségről híres (méltó módon a selyemre és a porcelánra), és nem a tömegcikkekről.

Tömeggyártás, csak a legalapvetőbb alkatrészek és anyagok esetén létezik. Meg kell hagyni, ebből is van bőven, de komplikált használati eszközök, mind egytől egyik kézzel készülnek. Ez egyszerre növeli a minőséget és a foglalkoztatottságot.

A művészet az alkotás, avagy a teremtés szellemi tudománya. Minden, ember alkotta eszköznek (fejkendőtől, a díványon át a vasárnapi ebédig) ugyanaz a célja, mint az embernek itt e Földön. Tehát ahhoz méltóan kell azokat elkészíteni. Más szavakkal, a művészet az eszköz rendeltetésének (ami nem független a használótól) és a formájának (ami szintén nem független a használótól) tökéletes összehangolása.

Önnek hány személyre szóló tárgya, használati eszköze, ruhája van? Hányszor főztek Önnek vacsorát? Van olyan művészi alkotása, ami Önnek készült? A válasz sokaknál elszomorító. Még a legtöbb műkedvelő esetében is…

Ám a jövő választás.