Tudósítás a jövőből

2052. szeptember 17.
 

A Társadalomban - mint korábban említettem - közel két milliárd ember van regisztrálva. Ezen kívül megszámolhatatlanul sok ember él a föld kerekén, akik nem vették fel a sisakot. A Globális Kiegyezés követően a győztesek nem kötelezhetik őket erre. A Sisakos világ ezt a saját nyugalma érdekében engedte, mert így enyhült rajtuk a lázadók nyomása.

A Társadalmon kívül azonban törvénytelenség az úr.
 

Vannak önkéntesek, akik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a kívül rekedt embereket megtérítsék a Sisakos világnak. Hosszú útjuk során messzire eljutnak. Olyan emberekkel érintkeznek, akiknél az ego még a test lakója. Ők a sisakos térítők.
 

Egy ilyen térítő Jákob22 (későbbiekben csak Jákob), aki felajánlotta, hogy sisakjának kamerájával folyamatosan rögzíti a tevékenységét, és rendszeresen küld videóüzeneteket. Arra kért, hogy történeteit illesszem bele a tudósításaimba. Abban hisz, hogy térítő útjának a múltba való tudósításával végeredményben az ő munkája válik könnyebbé, mert az olvasók ily módon megismerhetik a Társadalmon kívüli világot, és talán, amikor majd sor kerül rá, kevesebben fogják azt választani.
 

2052-ben már a vallások semmilyen módon nem állnak hadban egymással, sem felhasználói oldalon, sem kiszolgálói oldalon. A vallás újból a régi szerepében tündököl, miszerint közvetít ég és föld között, és nem falakat emel a kettő közé. Nem az számít, hogy milyen csuha van a révészen, hanem az, hogy átvigyen a túl partra.
 

A világ irányításában (a társadalom vezetésében) a vallást egy bizottság képviseli. Ez amolyan öregek tanácsa, ahova minden egyház küld delegáltakat. A vallási bizottság elnöke egy különleges személy, akit rengeteg legenda és misztérium vesz körül. Őt úgy emlegetik: az Ember, aki Legyőzte az Antikrisztust (ELA).
 

Jákob a római katolikus egyház csuháját hordja, de meglehetősen jártas buddhista, iszlám és zsidó szertartásokban is. Ami a származását illeti, saját bevallása szerint mongol és szlovén szülők gyermeke. Jákob erősfizikumú, majd két méter magas, és ugyan nincs nála fegyver csak egy bot, mégis nagyon tekintélyt parancsoló a megjelenése. Fekete, krómozott motorkerékpárral közlekedik. Az első állomása az Adriai tengerpart, Európa máig közkedvelt üdülőhelye. A nagyobb városok, és a partvonal nagy része a Társadalom fennhatósága alá tartozik. A kívül rekedtek a hegyekben, a partoktól távolabb élnek. Lévén a halászat az egyetlen biztos élelemforrás a környéken, a sisak nélküliek gyakran betörnek a partvonalakhoz. Emiatt itt sűrűbben fordulnak elő konfliktusok.
 

Jákobtól ma megkaptam az első videó üzenetet. Eszerint tegnap felkeresett egy családot, akik régi kőházban laknak egy szellem faluban, ami pár kilométerre fekszik a parttól. Eleinte bizalmatlanul fogadták. Közel három tárat ürítettek ki rá gépfegyverekből mielőtt megkérdezték, ki ő és mit akar. Jákob tisztelettudóan bemutatkozott, majd beengedték őt a házba. Golyóálló köpönyegét nem vette le.
 

Jákob vitt magával élelmet, aminek a sisaktalan gyerekek nagyon megörültek. Az almát nagyon szerették. (Ez még a Társadalomban is luxusnak számított.)

Következzék társalgásuk rövid leirata:

- Tudja, mi zavar minket magukban a legjobban? – kezdet az anya, aki 34 éves lehetett.
- Nem. – válaszolta Jákob.
- Az hogy nem lehet belenézni az önök szemébe.
- Ez miért olyan fontos?
- Ön talán nem emlékszik, de régen azt tartották, hogy a szem a lélek tükre.
- Emlékszem erre. De a szem az nem a lélek. – érvelt Jákob.
- Ezzel mit akar mondani?
- Azt, hogy ha meg akarja látni a lelket, akkor nem feltétlenül kell látni a másik szemét.
- Elég, ha a sisakot látom?
- Ki mondta, hogy a lelket látni kell? – kérdezte Jákob, de nem várt választ: - A lelket lehet érezni, asszonyom.
Itt kissé elbizonytalanodott az anya, látszott, hogy keresi Jákob tekintetét, de reménytelen. Jákob nem vette le a sisakot.
- El nem tudom képzelni, hogy úgy szeretkezek a férjemmel, hogy nem nézek a szemébe. – folytatta az anya.
- Sokan a sötétben szeretkeznek. Nem látni akarnak. Érezni. – válaszolta Jákob.
- Mondja, maga miért jött? Nem hiszem, hogy ezt a doboz almát és pár tubus ételt akarta csak nekünk hozni.
- Térítő vagyok.
- És az mit csinál? Eteti az embereket?
- Nem. – mosolyodott el Jákob. - Táplálja a lelket.
- Nézze, nem értem, hogy mivel akarja táplálni a lelkünk, de nekem a nagymamám azt mondta, hogy önöket az ördög uralja. Ellopták tőlünk a civilizációt.
- Ez nem igaz. A társadalomban mi azon vagyunk, hogy kiűzzük a rosszat.
- Akkor miért nem ott ügyködik? Miért nekünk hozza az almáját? Vagy ott már mindenki ingyen hozzáfér?
- Asszo…
- Tudja, nem érdekel, mit mond. – vágta közbe az asszony, akinek idáig tartott a vendégszeretete. - A férjem hamarosan itthon lesz, és ő nagyon nem szereti a bili fejűeket. Jobb, ha most elmegy.
Jákob felállt, indulásra kész.
- A bácsi holnap is eljön? – zsongta a három gyerek szinte egyszerre.
- Igen. Eljövök, és ne pazaroljátok rám a töltényeiteket.

Jákob elbúcsúzott a családtól, és ezzel vége a videó üzenetnek. Írásban ígérte, ha lesz rá módja, akkor naponta többször is jelentkezni fog. Ha ez így lesz, magam is azonnal beszámolok a fejleményekről.