- Interjú egy sisak mérnökkel. 2/3
Az emberiség mindig hordott valamit a fején, legyen az fejdísz, fejpánt, fejkendő, diadém vagy harci sisak. Most a számítógépüket hordják ott. A Sisakos társadalmat sokan a babiloni zűrzavar előtti állapotokhoz hasonlítják, amikor az emberek tisztán a lélek nyelvén kommunikáltak egymással, ugyanúgy, mint most.
Mi a lélek nyelve? Kiderül az előző beszélgetésből.
Egy olyan orvos-mérnökkel beszélgetek, akinek jelentős szerepe volt a modern kor sisakjának megalkotásában. (Ha tudni akarja, hogy mi a sisak, ezt olvassa el először.)
Q: Ön egyszer azt mondta, hogy a Sisak egy evolúciós lépés az emberiség történelmében.
A füge evolúciója. Kutatók szerint a füge lehetett az első termesztett növény. (Cikk)
XD: Igen. És még tartom ezt a nézetemet. Nézze, ha elfogadjuk a darwini elméletet, akkor az egész valahogy így lehetett: Ott csücsülünk a fán és esszük a fügét. Aztán egy okos ősapánk, aki ahelyett, hogy ágról ágra ugrálva kereste volna a fügét, lement és a földről kezdte szedni a fügét. Ezzel két dolgot ért el: lejött a fáról és felfedezte az aszalt fügét. Ott úgy telezabálta magát, hogy nem bírt visszamászni. Viszont a füge elfogyott. Tehát kénytelen volt két lábon nyújtózkodni, hogy elérje az ágakat. A többit már ismerjük. Ugorjunk egy kicsit. Volt egy öreg csimpánz, aki már csak bottal tudott járni, de rájött, hogy a hiúzt is el tudja vele kergetni. Megszületett az első eszköz. Majd jött a szakóca, és később elkezdtek piramisokat építeni a sivatag közepén… De ugorjunk egy nagyot. Ott ülünk a kanapén, nézzük a tévét és még mindig aszalt fügét esszük. A tévében érdekes műsor megy a piramisokról, annyira érdekes, hogy nem tudunk leszakadni a tévéről. Közben a telefonon csevegünk, mert a barátunk meg rólunk nem tud leszakadni. És csupán kényelemből, hogy se a seggünk, se a kezünk ne zsibbadjon el, mindkét eszközt a fejünkre húzzuk. Íme, a sisak. És a tubusos füge. (Az ételeink fejlődése és az evolúció szorosan összefüggenek. Így utólag már tudjuk, hogy a konzervek a sisakot jövendölték.) A görögök sisakban ábrázolták egy-két istenüket. Ha néhány ógörög barátunk ma élne, azt hinné (némi túlzással), hogy az Istenek földjén jár. Nem utolsó evolúciós folyamat! Az ember istenné válása, az alkimisták célja, hogy imádnák ezt azok az öreg szarkeverők!
Q: Azért az ember még nem halhatatlan…
XD: Melyik része nem az? A lélek soha nem volt halandó, és legújabban az ego sem hal meg. Az elgépesített ego, a sisak fent marad a test halála után. Ha az ember ki is aszalódik alóla, az archiválóban továbbra is élő csatlakozása marad a Társadalomhoz, hozzáférhető. Sisak mögött mindig ott van az ember, halál után pedig a szellem.
Q: Mondhatjuk, hogy az ember a szellem?
XD: Persze, mondhatjuk. De én nem hiszek ezekben a vallásos gagyogásokban, de azért a tény az tény és ez halhatatlanság. Konfuciust a tanítványai, Shakespeare-t a drámái, Arisztotelészt a művei tették halhatatlanná. Olyan ez, mint a blog volt egykor. Írod, írod majd egyszer csak lefordulsz a székről. Minden bizonnyal ezt már nem fogod tudni leírni a blogodban, és a világ más részein még olvasnak tovább, talán idővel még újabb olvasóid is akadnak, ha írásaid nem veszítenek az aktualitásukból. Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ma mindenkinek van személyes életműve, de azt már nem papírra írják vagy kőbe vésik, hanem szilikonra égetik. Egy barátomnak meghalt a 16 éves fia. Amikor a barátom a gyerek sisakján böngészett megtudta, hogy mit gondolt róla a fiú. A barátom azóta más ember.
(folytatjuk)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.