Tudósításom nem jóslás, hanem visszaemlékezés.
2052. szeptember 7.
Mai bejelentkezésem személyesebb hangvételű lesz a megszokottnál. Egy nagyon régi barátom meghalt. Egy hete találkoztam vele utoljára személyesen, akkor már nagyon beteg volt, de még kellemesen tudtunk beszélgetni. Mindketten a terveinkről beszélgettünk. Ő a halálról, én pedig arról, hogy tudósítani fogok a múltba. Erre ő csendben mosolygott, és megkérdezte, hogyan sikerült a kapcsolatteremtés. Elmondtam neki.
Érdeklődése nagyon meglepett. Ahogy én ismertem őt, ő lett volna a legelső, aki kinevetett volna ilyen képtelenség hallatán. Ehelyett csak bölcsen mosolygott, és megkért üzenjek valamit fiatalkori önmagának. Terveimben szerepelt, hogy eleget teszek kérésének, de nem akartam rögtön a tudósítások elején személyes üzenetekkel kezdeni.
Lehet, másképp alakult volna, ha hamarabb üzenek. Ám az is lehet, hogy a sors furcsa fintora, hogy halálhírével együtt küldöm el az üzenetét.
A következőt üzeni önmagának:
Keress két követ. Döntsd el, melyik kő lennél. A másikat tartsd meg.
Fogalmam nincs, hogy ez mit jelent. Remélem, ő megtalálja a soraimat, és érteni fogja.
Nyugodjon békében. Túlélte a Nagy Szabadságháborút. Harcolt a hollandiai SWIFT központot ostromló egységben. A győztesek tanácsának tagjává választották, ahonnan csak 5 éve távozott. Három gyermek, négy unoka és egy özvegy gyászolja.
Sisakja örökre köztünk marad.
Első Bozontos (bozontos1) volt a regisztrált neve a Társadalomban.
Az Archiválása jövő héten lesz megtartva családi keretek között. (Természetesen, ez még önöket nem érinti.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tudositasajovobol.blog.hu/api/trackback/id/tr661365222
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.